Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
dóság 825.000 fős összlétszámára teljesen irreális volt. hasonlóan irreális számokat azonban Hitler ebben az időben többször is megfogalmazott, mivel a német hadigazdaság achilles-sarkát éppen a munkaerőhiány jelentette. Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy különféle okokból a zsidó munkaerőt csak zárt csoportokban és koncentrációs tábori elhelyezéssel kívánták alkalmazni (ez ugyanis korábban is mindig így történt). Karsai László azzal érvel a német munkaerő-szükségleti szempontok ellen, hogy amikor a magyar kormány 1944. április 13-án felajánlott 50.000 munkaszolgálatost, akkor Kaltenbrunner azt közölte a német külügyminisztériumban, hogy foglalkoztatásukra csak zárt táborokban kerülhet sor, majd az egész ötletet sutba vágták.57 Véleményem szerint ez a megközelítés súlyos tévedés. Egyrészt azért, mert a magyar deportált zsidókat májustól kivétel nélkül először Auschwitzba szállították, ott szelektálták a munkaképeseket és ezt követően zárt táborokban dolgoztatták azt, akit lehetett., Magyarán pont azt tették, amit Kaltenbrunner előzőén akart - azzal a kivétellel, hogy időközben valaki vagy valakik úgy dönthettek a HM-ben, hogy a munkaszolgálatosokat mégis Magyarországon kell tartani és helyettük a civil lakosságot küldték Auschwitzba. Ezt a döntést az utókor hajlamos embermentési motivációkkal magyarázni, ami már csak azért is tévedés, mert ha a munkaszolgálatosokat küldték volna és helyettük az öregeket és gyerekeket itthon hagyják, akkor sokkal többen élhették volna túl a holokausztot. Sajnos eddig semmilyen irat nem került elő arról, hogy mi állt a döntés hátterében, így hipotézisekre vagyunk utalva.58 Mindenesetre tény, hogy az állítólag rendkívüli hatalommal rendelkező Eichmannak meg kellett hunyászkodnia a döntés előtt, a HM még azt is el tudta érni, hogy a gettókban is kiközvetítette a behívási parancsokat.59 A körülményeket tekintetbe véve az a leginkább valószínű, hogy a HM apparátusában felülreprezentált nyilas érzelmű vezérkari tisztek Szálasi Ferenc intencióinak megfelelően cselekedtek és ebben sajátos szövetségre találtak azokkal, akiket emberbaráti szempontok vagy a kormányzó intenciói vezettek. Szálasi ugyanis a deportálásokról elítélően vélekedett, mivel azt az értékes magyar munkaerő pazarlásának tartotta. Szó szerint azt mondta erről, hogy „Úgy látszik nem tud a zsidókkal mit kezdeni ez a kormány. Pedig hatalmas és sürgős munkálatokat kellene végrehajtani...” 400.000 munkabíró egyént adunk ki, legalább napi tíz órás munkateljesítménnyel, ezzel naponta négymillió munkaóra megy veszendőbe, sajnálkozott Szálasi. „Ha a kormány tehetetlenségében nem tudja még a zsidókérdést sem megoldani, menjen el. Mi gondoskodni tudunk róla, hogy a zsidó is dolgozzék, mégpedig hasznosan és körömszakadtáig, mert aki nálunk nem akar dolgozni, az meghal!” - jelen-MESTERTERV? A DEPORTÁLÁSOK DÖNTÉSI MECHANIZMUSA 13 57 Karsai L.: A végső döntésképtelenség, i. m. 189. 58 R. Braham: A népirtás i. m. I. kötet, 344. azt feltételezi, hogy a HM illetékesei ekkor jöttek volna rá arra, hogy a „végső megoldás” mit jelent valójában és ez motiválta őket. Ezt azonban teljességgel kizárhatjuk, mivel a megszálló erőkön keresztül a HM legkésőbb 1942-től ismerte a holokauszt fontosabb eseményeit. 59 R. Braham: A népirtás i. m., I. kötet, 344. említi azt az 1944. május 1-jei tanácskozást, amelyen a kérdést a német fél (Organisation Todt, HSSPF, és Eichmann küldötte) bevonásával, Eichmann tiltakozása dacára eldöntötték.
