Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
Nem meglepő, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter is tudott mindenről, hiszen már 1942 októberében a KEOKH vezetőjének írásba adta, hogy további galíciai kitelepítéseket azért nem engedélyez, mert „olyan értesülései vannak, hogy a (...) Galíciába kitett zsidókat az ottani megszálló hatóságok legtöbb esetben agyonlövik.”37 Keresztes-Fischer már csak azért is tisztában volt mindennel, mert a csendőrség és a határrendészet jelentései hozzá is befutottak. 1941 nyarától egészen 1944-ig menekültek Lengyelországból zsidók Magyarországra, jelentős részüket már a határon elfogták és ki is hallgatták. Horthy másik bizalmasa, Kállay miniszterelnök is pontosan tisztában volt mindennel. Ebben a magyar diplomácia jelentései is segíthették, Bolla Lajos belgrádi főkonzul 1943 szeptember 4-ei jelentésében már a gázautó bevetését is megemlítette - anélkül hogy a kifejezést magyarázta volna, ami arra utal, hogy azt feltételezte, jelentésének címzettje, Ghiczy Jenő külügyminiszter pontosan érteni fogja, miről is van szó.38 Kállay emlékiratában leírja Stern Samuval történt 1944. március 8-ai találkozását melynek során figyelmeztette, hogy „gazdasági és társadalmi berendezkedésünk mind mind kibírhat és kiheverhet egy német megszállást, ők azonban a zsidókat mind egy szálig kiirtanák”39. Hogy ezt szó szerint értette az nem lehet kétséges, mivel Stern Samu is ezt jegyezte fel: „tudtam viselt dolgaikat Közép-Európa valamennyi megszállt államában és tudtam, hogy működésük gyilkosságok és rablások hosszú sorozata... Ismertem szokásaikat, tetteiket, rettenetes hírüket.”40 Horthy nyilvánvalóan többet tudott annál, amit hivatalos megnyilatkozásaiban a zsidókérdés kapcsán közölt. Az 1943. április 17-ei klessheimi látogatásának felkészítésére feltehetően Keresztes-Fischer Ferenc fogalmazott egy feljegyzést Ebben a magyarországi zsidóságot Európa legnagyobb létszámú zsidó közösségének nevezte. Mivel 1941 előtt Lengyelországban három millió, Ukrajna és Fehéroroszország területén pedig mintegy másfél millió zsidó élt, a feljegyzés írójának és olvasójának egyaránt tudnia kellett, hogy ezek a közösségek 1943-ra már nem léteztek. Mint arra Turbucz Dávid és Gellért Adám is rámutatott,41 Horthy Hitlerrel találkozva személyesen is meggyőződhetett arról, hogy a zsidóság megsemmisítése a legfelsőbb német vezetés kifejezett utasítására történik. Hitler ugyanis heves szemrehányásokat tett neki a zsidókérdés megoldatlansága miatt, amire ő azzal védekezett, hogy „pirulva kell bevallania hogy harminchatezer zsidót küldött munkaszolgálatos zászlóaljakban a frontra és ezek legtöbbje alighanem elpusztult az orosz előrenyomulás során.”42 Arra a kérdésére, hogy mit kezdjen a zsidókkal, amikor ő mindent megtett, ami megtehető, de meggyil-MESTERTERV? A DEPORTÁLÁSOK DÖNTÉSI MECHANIZMUSA 9 37 MNL OL K 491 2. cs. Siménfalvy Nándor pro domoja a belügyminiszterhez, Idézi Frojimovics Kinga-. Deportálás Galíciába a kamenyec-podolszkiji vérengzés után (1941-1942). kézirat 38 Karsav. Holokauszt, i. m. 200. 39 Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944. Bp., 1991 Európa, II. kötet 170. 40 Schmidt Mária: Kollaboráció vagy kooperáció? A budapesti zsidó tanács. Bp., 1990. 59. 41 Gellért A.-Turbucz D.: Egy elmaradt felelősségrevonás i. m. 42 Ránki György (szerk.): Hitler hatvannyolc tárgyalása. Hitler Adolf tárgyalásai kelet-európai államférfiakkal. Bp., 1983 II. kötet, 84.
