Századok – 2015
2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Keresztes András: "Tükör által ..." Nagy Töhötöm együttműködése az állambiztonsági szolgálattal
1476 KERESZTES ANDRÁS mai estén. Részletesen kikérdezett, hogy hogyan vagyunk a Prímással, kik vannak a bíboros mellett, mi az én felfogásom. Közben azt is hosszasan fejtegette, hogy nekünk angol kapcsolatokat kellene kiépítenünk, mert azoké a jövő s bizonyára már nekem vannak is. (...) Én adtam a bután őszinte embert, akinek van egy nyersen megfogalmazott, érdekekkel alátámasztott orosz orientációja, amelyért már üldözést is szenvedett hazai egyházi részről, s aki épp ezért mintegy fel is égetett minden hidat maga mögött és valláserkölcsi elvei megőrzésével a teljes és bizalommal fűszerezett orosz-barátság kiépítésén dolgozik. Ennek érdekében futkos Rómába, és ennek érdekében okos előrelátásból tartózkodik minden olyan kapcsolattól, amely őt gyanúba hozhatja az oroszoknál, mert tudja, hogy őt felelősségre vonhatják és így egész politikai elgondolása veszélybe juthatna. Igyekeztem magam tökéletesen beleélni ebbe a beállítottságba, amely őszinte és egyenes, s Hvrezdanek úr számos kérdésére következetesen ebben a szellemben válaszolni. Kihangsúlyoztam előtte, hogy a szlávokért egyáltalán nem lelkesedem, de leszámoltam azzal, hogy orosz érdekterület vagyunk s levontam ennek minden következményét. így beszélgetésünk alatt egész állásfoglalásom valószínű, logikus és az orosz számára kedvező volt. Hvrezdanek úr gyorsan megtehette jelentését, mert már másnap délután hivatott magához Osztjukin13 követségi tanácsos, az NKDV középeurópai feje.”13 14 Miután láttuk, hogy Nagy Töhötömtől egyáltalán nem volt idegen, hogy valóban „álarcok mögött” próbálja céljait elérni, választ kell keresnünk arra a kérdésre is: Találunk-e a hazatérése előtti években, a hatvanas évek közepén keletkezett írásaiban olyan utalásokat, gondolatokat, amelyek megvilágítják, mi lehetett Nagy Töhötöm indítéka a hazatérésre, a kommunista rendszerrel való együttműködésre. Lehettek-e olyan indítékai, amelyek arra intenek, hogy ne zárjuk ki eleve tevékenységének vagy legalább szándékának pozitív értelmezését? E cikk szerzője úgy véli, léteznek ilyenek. Az alábbiakban majd ezek közül szeretnénk, a teljesség igénye nélkül, néhányat megidézni. Elöljáróban azonban fel kell hívnunk a figyelmet arra a tényre, hogy ez az időszak a hatvanas évek második fele és a hetvenes évek voltak, amikor még senki sem sejthette, hogy egy-két évtized múlva megszűnik Európában a „létező szocializmus”, a kommunista ideológiára építő hatalmi rendszer. Ellenkezőleg: akkortájt sokak szemében úgy tűnt, még hosszú évtizedekig fenn fog maradni, sőt világviszonylatban is egyre inkább terjeszkedni fog. Számosán voltak, akik úgy hitték, a társadalmi rendszerek harcában a szocializmus, a kommunizmus lesz a jövő nyertese, a fejlődés útja. Ha nem is az egykori bolsevista, véres kommunizmus, hanem annak megszelídült, humanizált formája. (Gondoljunk csak az 1968-as prágai tavaszra, amely egy időre remény adott az „em-13 Helyesen: Oszokin (teljes nevén: Borisz Pavlovics [Ogyincovl-Oszokin, 1945^46-ban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság helyettes politikai tanácsadója; magas pozíciót töltött be szovjet katonai hírszerzésben.) - A Jezsuiták és Szabadkőművesek című könyvében részletesen ismerteti Nagy Töhötöm az oroszokkal folytatott tárgyalásait; az orosz titkosszolgálati levéltárak azonban egyelőre, sajnos, nem kutathatók. 14 Uo. szept. 5-i naplóbejegyzés
