Századok – 2015

2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: Túlélés vagy megújulás? Himfy Ferenc káplán és a katolikus alsópapság szerveződései az 1940-es, 1950-es évek fordulóján

1468

VOLGYESI ORSOLYA

rint így válaszolt: „Az ősegyház történetét nem azért tanultuk, hogy a régiségtan! ismereteinket gyarapítsuk. A párttitkárok sem a múltban, sem a jelenben nem határozhatták és nem határozhatják meg az egyház magatartását.”)

Tomka tanulmányában a továbbiakban arra is kitér, hogy a konfrontáció időszakában hiányzott az egyházból a megújulási potenciál, s csupán az „átmentésre” gondolt, így nem tudott felkészülni az „azutánra” sem, amikor a társadalom többsége immár beletörődik a fennálló viszonyokba. Nem vitatva Tomka Miklós megállapítását, fontos hangsúlyozni, hogy az itt bemutatott papi csoport már 1951-ben is világosan látta, hogy az „átmentés”, s egy, az egyház számára kedvezőbb politikai helyzetben való bizakodás nem reális lehetőség. Ez a történelmi periódus mindezek ellenére azonban komoly esélyt rejtett magában, — ahogy ők fogalmaztak — kedvezett a minőségi munkának, egy kis létszámú, de elkötelezett keresztény elit kinevelésének.

A papi közösség tagjai, melyhez Himfy Ferenc is tartozott, zömében az 1910-es években születtek, s elsősorban rájuk hárult a feladat, hogy legaktívabb életszakaszukban, harmincas-negyvenes éveik derekán megtalálják azokat az új formákat és új csatornákat, amelyek a katolikus hitet, valamint a diktatúra keretei között is képviselendő hiteles magatartásformát és társadalomszemléletet közvetítik a fiataloknak. Az ötvenes években azonban csaknem valamennyiüket bebörtönözték vagy közbiztonsági őrizetbe helyezték, és szabadlábra kerülve sem folytathatták ott, ahol abbahagyták, hiszen a papi működéstől is jó időre eltiltották őket, s a hivatalos egyház részéről is megtapasztalták a gyanakvást, az elutasítást és a szolidaritás hiányát. Az erre a traumára adott egyéni válaszaikat (emigráció, belső visszavonulás, a megváltozott körülmények közötti óvatos újrakezdés) nagymértékben befolyásolta eltérő személyiségük és teherbíró képességük, de az a kollektív tudás is, amely a megszakítottságokban bővelkedő magyar történelem által felkínált magatartásminták ismeretéből és azok tudatos vagy tudattalan követéséből is fakadt.

SURVIVAL OR RENEWAL?

Chaplain Ferenc Himfy and the Organisations of the Catholic Lower Clergy at Turn of the

1940s and 1950s

by Orsolya Völgyesi (Summary)

The aim of the this study is to present, based mainly on the investigation material of chaplain Ferenc Himfy (1914-2001), who was arrested in March 1958, some of the features of the small-community movements which emerged within the Roman Catholic church at the turn of the 1940s and 1950s, before all the groups established by the Piarist friars György Bulányi, Miklós Juhász and Jenő Török and the clerical communities which directed them. The author also used the career interview which had been recorded with Ferenc Himfy in February 1990. These groups, which at first emerged within the framework of the Actio Catholica, and enjoyed the support of church leadership, did not simply aim to respond to the new and unwanted situation created by the Communist takeover, for the clerical leaders of the small communities perceived the possibility of educating in the face of ever more obvious attacks against the Church a small but determined Christian elite which would then be able to meet the challenges presented by the modern times. Most