Századok – 2015
2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: Túlélés vagy megújulás? Himfy Ferenc káplán és a katolikus alsópapság szerveződései az 1940-es, 1950-es évek fordulóján
1464 VOLGYESI ORSOLYA tiszt, és rá akart beszélni, hogy legyek spicli. Nem is olyan általános spiclinek akartak alkalmazni, pusztán három emberre állítottak volna rá: Endrey Mihály püspökre, Sík Sándorra és Radó Polykarp egyetemi tanárra. Hogy honnan tudták, miszerint én ezekkel jóban vagyok, mai napig sem tudom. Én ki akartam szabadulni minden körülmények között, mert a szamizdat irodalom a padlásomon volt összerakva egy hatalmas csomagban, azon kívül anyámról is gondoskodnom kellett, tehát nekem a végleges letartóztatásomat valami módon késleltetni kellett. így aztán úgy tettem, mint aki vállalja ezt a feladatot - nagy rábeszélésre természetesen. Elvállaltam, de nem teljesítettem. Ennek aztán az lett a következménye, hogy ’58. március 19-én véglegesen letartóztattak.” A vizsgálati anyag is megerősíti, miután dekonspirálta magát, immár tudatosan készült arra, hogy államtitoksértés miatt bármikor ismét őrizetbe vehetik. Nagyon hasonló módon mesélte el beszervezését és azzal kapcsolatos reakcióját egy 2014 áprilisában készült interjúban Juhász Miklós egyik fővárosi leánycsoportjának vezetője, F. M., akit 1953. március végén, április elején idézték be Szegedre tanúkihallgatásra, az egyetemista lány azonban nem tudott elutazni, az állomáson már várták: „[...] kimentem az állomásra, ahol az állomás lépcsőjén lekapcsoltak, és bevittek. Nem tudom, hova, mert egy csomót utaztunk lesötétített autóban. Egy éjszakát állítottak a falnak fordulva, nem tudtam, mi van mögöttem. És akkor reggel fölvittek kihallgatásra, és hát a Juhász Miklósról meg ezekkel kapcsolatban kérdeztek. És én megdöbbentem, hogy mennyi mindent tudnak. S azt mondtam, hogy nekem innen minden áron ki kell jönnöm. És akkor ráállítottak a Himfyre. És én akkor a Pogányhoz [Pogány Józsefhez] jártam a piaroknál, mert ugye a Juhász Miklóst elvitték, és ő kijárt vasárnaponként Kispestre misézni. És elmondtam neki mi történt, és mondtam, hogy mondja meg a Himfynek, hogy keresni fogom, de ne mondjon nekem semmi olyat, amit nem akar. És így kerültünk kapcsolatba. S aztán három hónap múlva megszűnt az egész, amikor a Nagy Imre-kormány visszajött. Kéthetente értem jöttek, nem emlékszem, hogy írtam-e valamit, a kocsiba kérdezgettek, és azóta szóval semmi.” F. M. az interjúban azt is elmondta, hogy korábbi környezetével megszakított minden kapcsolatot, így információi valószínűleg kevéssé voltak értékesek, és ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy személye már nem volt érdekes az állambiztonság számára. Himfy újabb letartóztatásának az volt a közvetlen előzménye, hogy az 1957 márciusa óta bujkáló Bulányi és Juhász Himfyvel együtt megpróbált Nyugatra szökni. Himfy nem tudta, hogy a két piarista hol rejtőzik, az 1956 októberében szintén börtönből szabadult Fekete Gabriellán keresztül tartotta velük a kapcsolatot, s igyekezett őket szorult helyzetükben anyagilag is segíteni. Kállay Emil, aki gimnazistaként 1945 és 1947 között tagja volt Bulányi debreceni csoportjának, majd maga is jelentkezett a rendbe, de mint „létszámfölötti” végül az esztergomi főegyházmegye papja lett,66 úgy emlékszik, mikor még nyitva voltak a határok, maga Sík Sándor javasolta Bulányiéknak, hogy hagyják el az országot, ők ekkor még mindenképpen maradni akartak. Feltehetőleg valamikor 66 Kállay Emil csak 1989 februárjában tett örökfogadalmat, 1991-ben költözött be a piarista rendházba, 1995-ben pedig a rendi káptalan tartományfőnökké választotta.
