Századok – 2015
2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: Túlélés vagy megújulás? Himfy Ferenc káplán és a katolikus alsópapság szerveződései az 1940-es, 1950-es évek fordulóján
AZ ALSÓPAPSÁG AZ 1940-ES, 1950-ES ÉVEK FORDULÓJÁN 1465 1957 végén, látván helyzetük kilátástalanságát, Bulányiék Fekete Gabriellán keresztül jelezték megváltozott szándékukat. Himfy Ferenc ezt követően egy kiskunfélegyházi születésű, fiatal apáca segítségével vette fel a kapcsolatot a nő egyik munkatársával (mindketten a Bányászati Építő Vállalat Tervező Irodájában dolgoztak), aki vállalta, hogy előkészíti Himfy és Bulányiék külföldre távozását. Azt azonban egyikük sem tudta, hogy a férfit, akit 1949-ben már egyszer elítéltek tiltott határátlépés miatt, 1957 júliusa óta a BM II/3 osztálya megfigyelte hírszerzés gyanúja miatt, az ügyet egyébként a Baltigh György és társai vizsgálati dosszié tartalmazza.67 A fiatalembert 1958. március 6-án fogták el tiltott határátlépés közben, s az ő letartóztatása és kihallgatása volt Himfy Ferenc március 19-én bekövetkezett őrizetbe vételének közvetlen előzménye. Minderre Himfy így emlékezett vissza: „Találtam is egy fiatalembert, aki 8 év börtön után éppen akkor szabadult, s aki azt mondta: ha ő maga ki tud jutni Svájcba, akkor biztosítja ennek a két piaristának a kijutását. Úgy egyeztünk meg, hogy ha kijutott Bécsből egy semmitmondó levelezőlapot fog nekem küldeni, amit arról fogok fölismerni, hogy a bélyeg mellett egy gombostűvel átszúrja. Ez hitelesíti a lapot. Nekem fogalmam sem volt arról, hogy ezt a szerencsétlen pasast menekülés közben elfogták, s kiverték belőle a feladatot. Én megkaptam tőle az átszúrt levelezőlapot, és éppen azon törtem a fejem, hogy találjam meg Bulányit és Juhász Miklóst, amikor letartóztattak: hatan jöttek értem este 10 órakor, közben Rákoskeresztúrra költöztem, ott tartóztattak le. Nem vittek börtönbe, hanem fölvittek valahol a János-hegy oldalában egy magánházba, és minden áron azt akarták tudni, hol lakik Bulányi meg Juhász. Tényleg nem tudtam, hogy hol laknak, mert annyi eszünk nekünk is volt, hogy közvetítőn keresztül érintkeztünk, személyesen nem találkoztunk. A közvetítő után nem érdeklődtek, én meg váltig mondtam, nem tudom, hol laknak. Itt az ellenpárja az előbbi sötétarcú pufajkásnak, mert a hat pasas között, aki letartóztatott, egyetlen egynek volt emberi arca. Nagyon jóképű, harminc körüli, jó megjelenésű fiatal férfi volt. Azért mondom, hogy ellenpárja, mert ettől kaptam egy akkora pofont, hogy leestem a székről, és egy hónapig nem hallottam a jobb fülemre. Azért mert állítólag tagadtam, hol lakik Bulányi. De én nem tudtam! Jó, jó, ha tudtam volna, sem mondtam volna meg, egy pofon még nem elég ahhoz... Akkor hajnalban bevittek a Fő utcába, ott létszámba vettek, és 8 boldog hónapot töltöttem el itt.” Az előzetes letartóztatásról szóló visszaemlékezésében Himfy részletesen szólt a Berzenczey utcai - Ferenc téri felkelőcsoport halálra ítélt tagjáról, Onestyák Lászlóról, akivel már az ítélethirdetés után került egy cellába: „Még egy érdekes jelenetet kell elmondanom. Egyszer csak belöktek hozzám egy 19 éves forma fiút, akiről rövid idő alatt megtudtam, hogy Onestyák Lászlónak hívják és cigány származású. ’56-os események miatt halálra volt ítélve, most a siralomházból hozták fel, hogy tanúskodjon valaki ellen. Na, aztán megmondta szépen magyarul, hogy mit fog csinálni, nem tanúskodni!... Sok minden érdekes dologról beszélgettünk, természetesen tegező formában, mert ott a börtönben mindenki tegeződik. [...] Aztán ki is végezték. Most, amikor a 67 ÁBTL 3.1.9. V-143634 Baltigh György és társai
