Századok – 2015
2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: Túlélés vagy megújulás? Himfy Ferenc káplán és a katolikus alsópapság szerveződései az 1940-es, 1950-es évek fordulóján
AZ ALSÓPAPSÁG AZ 1940-ES, 1950-ES ÉVEK FORDULÓJÁN 1463 hallgatóság lejegyezte és sokszorosítva szétosztotta.63 „Kispesti tartózkodásom alatt rengeteg gépelt irodalom került a kezemhez, magam is gyártottam ilyeneket, és egymásnak osztogattuk.” - emlékezett 1990-ben Himfy Ferenc. A szamizdat létmódjának egyik fontos ismérve a továbbadás, az ajándékozás s a további csere lehetősége, a reprodukált textus pedig magán viseli a létrehozó személy vagy csoport nyomait is - a katolikus kisközösségek által létrehozott és használt szamizdat-irodalom tanulmányozása még további lehetőségeket rejt magában, ezek jelentős része ma a BFL-ben a peranyagokhoz csatolt bizonyítékok között található.64 Tanulmányozásuk azért is érdekes lehet, mert ezek a jegyzetek, brosúrák egy nagyon határozott társadalomképet is közvetítenek, amelynek egyik fontos eleme a munkáskérdés volt. A szamizdat jelentőségéről évtizedekkel később Lénárd Ödön piarista is megemlékezett: „Ilyen biztos, szívós és kemény jelek voltak a keresztény szamizdatok. A nagy közvélemény alig tud ezekről [...]. De a keresztények az ötvenes évektől kezdve mindvégig űzték ezt az ipart, hogy elkerüljék a lelki-szellemi megfulladást, újra és újra gépelve a számukra hozzáférhető ócska masinákon, a sok ügyességgel megszerzett indigóval és kalappapírral esetenként legfeljebb 7-8 példányban az életükhöz nélkülözhetetlen régi klasszikusokat és új írásokat, vagy a világegyház aktuális mondanivalóit [...] És tényleg mekkora jel volt ez! Fegyvereket nem is kerestek nálunk, dollárt általában ott találtak, ahová ők hoztak magukkal, de »brosúrák«! Másra valójában nem is voltak kíváncsiak, de azt ők is képtelenségnek érezték, hogy egy kereszténynek tudott ember lakásában ne találjanak ilyet. Ez volt a házkutatás fő célja, s egyúttal az államellenes összeesküvés elégséges bizonyítéka is. [...] Ezek szellemi robbanóanyagoknak számítottak, minden puskapornál veszedelmesebbnek.”65 Ami az 1956-al kapcsolatos irodalmat illeti, a vizsgálati anyagból kiderül: Himfy a november 2-i Irodalmi Újságból másolt és sokszorosított szövegeket, Németh László Emelkedő nemzet című írását, Illyéstől az Egy mondat a zsarnokságról és Tamási Lajostól Piros vér a pesti utcán című verseket találták meg nála, és feltehetőleg Benjámin László Elesettek c. költeményét, de birtokában volt az Élünk egy stencilezett példánya is. Bulányitól pedig megkapta lejegyezve Mindszenty beszédét és a Demokrata Néppárt programvázlatát. Az 1958-ban folytatott vizsgálati anyagból az is kiderül, 1957-es letartóztatása alkalmával a BMII/5 osztálya Himfy Ferencet beszervezte. Saját maga évtizedekkel később így beszélt erről: „Végül aztán ’57. március 12-én MUK-ügyben letartóztattak: ezen az estén vagy éjszakán vittek el, amikor a házkutatás megtörtént. Ekkor töménytelen embert vittek be a Gyűjtőfogházba. Mi magunk kilencen voltunk egy kétszemélyes cellában. Természetesen nemhogy aludni, de ülni alig lehetett. 9 napig voltam bent. A nyolcadik napon hivatott egy rendőr-63 Himfy A lelkiélet alapjai és a Kegyelemtan c. jegyzeteket készítette el, ezeknek azonban eddig nem sikerült a nyomára bukkanni, meglétükről főként Fekete Gabriella és Görög Lenke vallomásaiból tudhatunk. 64 Danyi Gábor-. Cenzúrán túl, nyomtatáson innen. A szamizdatok textualitása és történeti előzményei. In: Doromb. Közköltészeti tanulmányok 2. Szerk. Csörsz Rumen István. Reciti, Bp. 2013. 317-327. különösen: 320-321. 65 Lénárd Ödön-. Erő az erőtlenségben. Kairosz, Bp. 2008. 3. kiad. 120-121.
