Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
8 UNGVÁRY KRISZTIÁN politikát [a kormánypárt jobbszárnyának 1944 februári memoranduma] maga az emlékirat nevezte — legkevésbé sem vált vonzóvá amiatt, hogy a zsidókérdés hírhedt „végleges megoldását” is magában foglalta, vagyis más szóval hozzájárulásunkat követelte 800 000 zsidó kiirtásához. Én magam szóval és írásban is igyekeztem Hitlert meggyőzni, és elébe tártam, hogy az erőszakos »megoldás« nemcsak a rendet és jogbiztonságot ássa alá, nemcsak az erkölccsel és az emberiességgel összeegyezhetetlen, hanem a termelésben is zavart idézne elő.”32 A szöveg egyértelművé teszi, hogy Horthy „végleges megoldás” alatt a fizikai megsemmisítést értette. Horthy informáltsága kapcsán fontos megjegyezni, hogy a Kormányzó idős kora ellenére aktívan érdeklődött a politika iránt. Adott esetben részletkérdésekről is meglepően jól tájékozott volt, például ismerte a Don-kanyarban odaveszett munkaszolgálatosok számát.33 Az 1941 nyarán történt „idegenrendészeti akció”, pontosabban zsidódeportálás kapcsán hozzá eljutó hírekből feltehetően már felsejlett számára az a sors, amit a nácik a zsidóságnak szántak, annál is inkább, mert erről legfontosabb bizalmasai meglehetősen pontos értesülésekkel rendelkeztek. A teljesség igénye nélkül a továbbiakban csak három közeli bizalmasára térek ki, akiknél egyértelműen bizonyítható, hogy a holokauszt lényegével tisztában voltak. Vitéz leveldi Kozma Miklós Kárpátalja kormánybiztosaként folyamatosan foglalkozott a „zsidókérdés megoldásával”. Ezt számára az is indokolta, hogy ezen a területen több zsidó élt, mint magyar, ráadásul előbbiek döntően jiddis anyanyelvűek is voltak és sokuk állampolgársága rendezetlen volt. Kozma lelkes híve volt a zsidók deportálásának és erről nem csak a minisztertanáccsal, hanem 1941. június 21-én Horthyval is tárgyalt erről. Mindezt annak tudatában tette, hogy már 1939. novemberében értesült arról, hogy „Lengyelországban emberirtás folyik (...) A Lublin körüli lengyel zsidó ghetto részben megoldja a zsidókérdést, oly mérvű az emberpusztulás.”34 1941 októberében egy Schlachta Margitnak küldött jelentés azt írta, hogy „A határon túl tovább folytatódnak ugyanazok a rémségek, mint amilyen a Kamenyec-Podolskij-i pogrom volt. Az átjövök azt mondják, hogy számos helyen pusztítanak ki egész falvakat és településeket fegyverrel, minden válogatás nélkül, hogy megszabaduljanak tőlük..35 Ugyanerről számolt be a VIII. csendőrkerület nyomozó osztályának szeptemberi jelentése, amelyben szó szerint az áll, hogy „a zsidók agyonlövése a megszállt területeken köztudomású.”36 32 Horthy M. : Emlékirataim i. m. 276. 33 Lásd Horthy Miklós és Adolf Hitler tárgyalásának jegyzőkönyvét, amelyre a 42. lábjegyzet hivatkozik. 34 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban MNL OL) K 429, Kozma-iratok, 3934, feljegyzés a lengyelországi útról 1939. 11. 15. - 12. 6. 35 Majsai Tamás: Iratok a kőrösmezei deportálások történetéhez 1941. A Ráday Múzeum Évkönyve. Bp. 1986, 235. Jelentés a határon visszatérni próbáló deportáltak sorsáról és javaslat a helyzet normalizálására, 1941. október. 36 Idézi Gellert János-Gellért Ádám: Menekülés a népirtás elől. Betekintő, 2013/3, 10. 72. jegyzet, http://www.betekinto.hu/en/2013_3_gellert_gellert (letöltés 2014. augusztus 12.)
