Századok – 2015
2015 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Kiss Dávid: A Munkásőrség utolsó hónapjai
1428 KISS DÁVID Tehát ha a népszavazásnak kevesebb is, de a kezdeményezésnek igenis nagy volt jelentősége a Munkásőrség feloszlatásával kapcsolatban.144 A Munkásőrség beszámolója szerint az ország több pontján, de kis létszámmal tüntettek, legtöbben a MOP előtt, mintegy 5-600 fő. Ezzel kapcsolatban arról is beszámoltak, hogy hol és milyen hangvételű cikkek jelentek meg, nem csupán a tüntetések eseményeiről. A várakozásokhoz képest jóval kevesebben vettek részt a megmozdulásokon, ezt Németh Miklós korábbi parlamenti beszédével magyarázták, amelyben a Munkásőrség átalakításáról beszélt, és a törvények betartásáról. Az ellenzék radikális fellépésének is tulajdonították sokak távolmaradását, ugyanakkor az országszerte rendezett 300 munkásőr rendezvényen állításuk szerint több tízezren vettek részt.145 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokan tarthattak a testület esetleges erőszakos megnyilvánulásaitól, ilyenre — eddigi ismereteink szerint — nem került sor. 146 Mielőtt a Munkásőrség megszüntetésének az ismertetésére rátérnék, mindenképpen érdemes arról beszélni, hogy 89 őszén milyen lehetett a munkásőri állomány hangulata. Az állomány véleményét a területi szervek MOP-ra beküldött jelentései jól érzékeltetik. Őket leginkább az MSZMP és a pártállam léte mellett a saját munkájuk megtartása foglalkoztatta. így az ellenzéki szervezetek megalakulása aggodalommal töltötte el őket. A munkásőrök elfogadták a többpártrendszer kialakulását, a választásokra való felkészülést fontosnak tartották. A pártszakadástól féltek, de az MSZMP-hez hasonlóan közöttük is többféle vélemény alakult ki, a párt szidalmazását elítélték. Ugyanakkor az 1956-os forradalommal kapcsolatban lévő szemléletváltás felháborította őket. Pozsgay kijelentéseit teljes mértékben elítélték, ezt nem tartották tudományo-144 Ennek a kezdeményezésnek Hans Dietrich Genscher sem örült, kockázatosnak tartotta, de a későbbiekben elismerte ennek jelentőségét. (Felgyorsult történelem 323-341.) 145 Ólmosi Zoltán: A Munkásőrség megszűntetése i. m. 189-226. 146 Borbély Sándor a fegyveres erők napját követően, október 2-án a következőképpen értékelte a történteket, és a későbbi teendőket. „A tüntetés „békés" volt abban az értelemben, hogy tettlegesség egyik oldalról sem következett be. Az viszont figyelmeztető számunkra, hogy a tüntetők testületet mocskoló jelszavai, viselkedésük szélsőséges és agresszív volt. Eredeti szándékaik szerint a megmozdulás csak részben irányult a testület felé, jelentős mértékben a kormány és a párt lejáratása volt a céljuk. A Munkásőrség számára elkezdődött egy rendkívüli időszak, amely várhatóan hosszú lesz, és próbára tesz bennünket. Az állomány eddig csak nézője volt az eseményeknek, közbeavatkozásra nem volt szükség, hozzátéve, hogy a határozott fellépésre, pl. tömegoszlatásra munkásőreink megfelelő felkészültséggel rendelkeznek. Fontos körülmény, hogy minden eszközzel és módon elejét vegyük az erőfitogtatásnak, az egyéni bosszúállás bekövetkezésének. A Munkásőrséget ért megaláztatásért, a fenyegető, útszéli hangok kinyilvánításáért, most nem lenne célszerű nyilvános tiltakozási kampányba kezdeni, vagy ellentüntetést szervezni. Ugyanakkor le kell vonni a legfontosabb tanulságokat, egy hasonló helyzetre jobban fel kell készülni, és alkalmat kell találni, hogy nyilvánosan is elmondhassuk a véleményünket. A munkásőrség még egységes és ütőképes szervezet. A pártkongresszus nem dönthet a testület sorsa felől, legfeljebb kinyilváníthatja vele szemben elfoglalt álláspontját. A legfontosabb, hogy a Munkásőrséget át tudjuk menteni, egy új politikai felállású vezetés legitim szervezeteként a baloldali erők segítésére és támogatására. A személyi állományt tájékoztatni kell a decemberi egységgyűléseken a testület tervezett reformjáról, hangsúlyozva, hogy amit teszünk, azt a nép, a nemzet érdekében és védelmére tesszük." A tüntetésekkel kapcsolatban Németh Miklóst tervezeték tájékoztatni, e mellett a Munkásőr eskü azonnali módosítása is elsődleges feladattá vált, és a testület vezetésének az értekezletét is össze akarták hívni. (MNL OL MOP M-KS-295-1 374. d. 6. ő. e. Borbély Sándor 36/1989. sz. döntése, VKE 1989. október 2.)
