Századok – 2015
2015 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Kiss Dávid: A Munkásőrség utolsó hónapjai
A MUNKÁSŐRSÉG UTOLSÓ HÓNAPJAI 1425 féle provokációtól el kell határolni magunkat, az objektumaink elleni tüntetések során kerüljük az összetűzés, a tettlegesség minden formáját. Ha arra érdemes személyekkel állunk szemben, hallgassuk meg őket, a petíciójukat vegyük át és hagyjuk válasz nélkül. Ugyanez vonatkozik az október 23-i, illetve a november 4-i megmozdulásokra.” Ugyanakkor az országos helyzet is foglalkoztatta a testület vezetőségét. A megyei parancsnokságokkal kapcsolatban a következőt állapították meg. A foglalkozásokon a megjelenés csökkenő volt, és nehéz volt mozgósítani, 24 kilépő, 144 leszerelő volt, ezzel szemben 44 főnyi jelentkezőre számíthattak, 1990-re 92%-os feltöltöttséggel számoltak. Budapesten „Az állomány foglalkozásokon való megjelenése mélyen az elfogadható alatt maradt egész évben. ” A társadalmi állomány a hivatásossal szembekerült, mivel őket okolták a kialakult helyzetért. 200 leszerelő volt, és csak 80 előképzős! Két kivétellel a kerületi pártbizottságból a munkásőr parancsnokság szeptember 19-ig kiköltözött.132 Érdekes, hogy Somogybán MDF tag munkásőrök is voltak. Vasban a szeptember 11-i NDK-s menekültek Ausztriába való szökését a következőképpen látták: „A körmendi rendkívüli esemény megelőzésére nem volt mód. A határőrizeti szolgálat 266 főt érintett, amelyre akkor is sor került volna, ha nincs rendkívüli helyzet. A munkásőrök most a hátrahagyott gépkocsikat őrzik. ” Összességében véve az állomány és a kiképzések látogatásának a csökkenésével számoltak.133 Az ország keleti felén stabil volt a testület helyzete, de a nyugati országrészben is több helyen sikerült őket egyben tartani. Ami megfigyelhető, hogy a Budapest vonzáskörzetébe tartozó megyékben, és legfőképpen a fővárosban indult meg a testület bomlása. Ennek oka nyilván az lehetett, hogy az ellenzéki mozgalmak Budapesten voltak a legjelentősebbek, és leginkább az ország középső részén érvényesült a hatásuk, hiába volt tömegtájékoztatás, stb., az emberi kapcsolatok, egymás véleménye ilyen szempontból lényegesebbnek számíthatott. Ne felejtsük el, az agglomerációból rengetegen jártak be a fővárosba dolgozni! A testület széteséséről semmiképpen sem volt szó! Borbély Sándor az értekezleten utalt arra is, hogy a koalíciós időszakra el kell kezdeniük a felkészülést. „A decemberi egységgyűlésekkel egy szakasz lezárul. A kormány december végén dönt a testület további sorsáról, így az 1990. évet már ennek megfelelően lehet és kell megkezdeni. ”134 Mindemellett ezen az értekezleten határozták meg október 6-ig, a kongresszusig a teendőket. A testület nyilvánvalóan nem számított a feloszlatására, így még 1989. szeptember 20-án135 is az aktuális dolgokkal foglalkozott a vezetőség. Az előző 132 MNL OL MOP M-KS-295-1 374. d. 6. ő. e. Zsadányi Lajos MOP titkár: „Emlékeztető az 1989. szeptember 19-i összevont osztályvezetői és megyei parancsnoki értekezletről” 1989. szeptember 2. 133 Szeptember 11-én nyitották meg a határt az NDK-s menekülteknek. 134 MNL OL MOP M-KS-295-1 374. d. 6. ő. e. Zsadányi Lajos MOP titkár: „Emlékeztető az 1989. szeptember 19-i összevont osztályvezetői és megyei parancsnoki értekezletről” 1989. szeptember 2. 135 A következő pozíciókban lévő személyek ismertek. Szabó János Csongrád, Danes Péter Szabolcs, Szabó Sándor Szolnok, Kábái Zoltán Nógrád megyei helyettes, Kircz László és Szabóné Rózsás Éva Tolna megyei helyettesek. MOP: Pusztai Ferenc Fejlesztési osztályvezető, Zelles Sándor Munkásőr Parancsnoki Iskola helyettese, Perényi Sándor Munkásőr Iskola tanszékvezető, Pecsők János Hírközpont parancsnoka. (Emlékeztető a szeptember 7-i megbeszélésről MNL OL
