Századok – 2015
2015 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Kiss Dávid: A Munkásőrség utolsó hónapjai
A MUNKÁSŐRSÉG UTOLSÓ HÓNAPJAI 1423 vábbiakban is folytak a nyitott kérdésekkel, javarészt a „sarkalatos törvényekkel” kapcsolatban, amelyek a következők voltak: párttörvény, választási törvény, BTK felülvizsgálata. Az állambiztonsági szervek felügyeletét ugyanakkor nem tisztázták megfelelően, a Munkásőrséget is később a parlament oszlatta fel. A médiáról sem született megfelelő döntés.122 Az országos politika mellett az MSZMP-n belüli folyamatokkal is érdemes foglalkozni. A reformkörök és reform-alapszervezetek 1989. szeptember 2-3-án tartott budapesti tanácskozásán munkásőrök is részt vettek, ugyanakkor az MN-nel és a Munkásőrséggel kapcsolatban is állást foglaltak az ülésen. Az előbbi kérdésben pártok nélküli haderőt szorgalmaztak. A Munkásőrség sorsáról folyó vitában a nagykanizsai Sneff József munkásőregység KÖZGÁZ szakaszának a véleményéhez csatlakoztak a munkásőrök. Kinyilvánították nemtetszésüket arról, hogy a társadalmi állomány megkérdezése nélkül akartak a testület jövőjéről dönteni. Ugyanakkor azt vallották, hogy a Munkásőrség szervezetét fel kell oszlatni, mivel a történelmi hivatását a testület betöltötte, fontosnak tartották a demokráciát, a jogállamiságot és azt, hogy egy pártnak sem legyen fegyveres testületé. De szükségesnek véltek egy önkéntes fegyveres testületet, amelyet pártközi tárgyalásokkal hoznának létre, és az országgyűléssel fogadtatnák el. Az irányítás vagy a Parlament, vagy a köztársasági elnök kezében lenne, a felvétel nem függhetne politikai párttagságtól. Sem a Munkásőrség, sem pedig a Nemzetőrség nevet nem tartották elfogadhatónak, amerikai mintára a Nemzeti Gárdát javasolták. A következő feladatok ellátását tartották volna lényegesnek: elemi csapások elhárítása, közrend és közbiztonság fenntartása, határőrizet és a karhatalmi feladatok. Az új testületnek nem javasoltak önálló fegyveres bázisokat, a fegyverek tárolását az MN bázisain kellett volna megoldani. Ugyanakkor lényeges megemlíteni, hogy a honvédség a Munkásőrséggel ellentétben külön reformkörrel rendelkezett, ez szeptember 10-én fogadta el az állásfoglalását a haderőreformról.123 A későbbiekben a reformkörök tanácskozásain a MSZMP közelgő kongresszusa volt a téma. Egyértelműen elutasították, hogy a pártoknak saját fegyveres erejük legyen, a Munkásőrség helyzetét is mielőbb rendezni akarták, konkrétan kimondták a megszüntetés szükségességét. A kongresszusra a reformkörök reformszövetséggé alakultak, a Munkásőrség feloszlatását továbbra én nem tehettem mást, mint... Vannak jogászok, akik azt mondják ma is, hogy nem kellett volna kiírni, én a Kulcsár Kálmánra hallgattam, a Pozsgay és a Horváth Pista ellenezték. Én pedig azt mondtam, hogy most írtuk meg az új törvényeket, ha összejön ennyi aláírás, akkor milyen alapon, miért mondjuk azt, hogy nem írjuk ki? Hát ezért, meg ezért... Ezek mind ilyen politikai jelek voltak. Én ilyen szempontból a jogállamiságot tartottam a legfontosabbnak. Ha a jogállam rendszerébe ez van előírva, akkor azt tartsuk be, és ezért kiírtuk. Három kérdés már régen eldőlt, a negyedikben meg ők nem tudtak megegyezni. Mindenki attól félt, hogy a Pozsgay lesz a köztársasági elnök. Főleg az ellenzéki pártok. A Pozsgay nagyon szeretett volna köztársasági elnök lenni, ez kétségtelen. Én könyörögtem neki októberben az MSZP kongresszusán, hogy Imre, ne engedd, ne fogadd el, hogy a Nyers felemelje a kezed, hogy az MSZP köztársasági elnök jelöltje a mi pártunk jelöltje. A hatalom az egy méreg, ott nagyon nehéz ritkán józannak maradni és nem elcsábulni. Ez sajnos, ez már történelem. ” (A szerző interjúja Németh Miklóssal, 2014. augusztus 13.) 122 Ripp Z.: Rendszerváltás i. m. 457-465. 123 Rendszerváltók a baloldalon 331-332., 345-347.
