Századok – 2015
2015 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Kiss Dávid: A Munkásőrség utolsó hónapjai
1406 KISS DÁVID ségeket, de az is látható, hogy a miniszterelnök megfelelőképpen informálva volt. Ugyanakkor az említett bizottság szerepének a tisztázása fontos lenne történeti szempontból. A hatalom számára mindvégig lényeges volt a Munkásőrség kézbentartása. 1989-ben kénytelenek voltak elfogadni, hogy a rendszert nem lehet megreformálni, vagyis működőképessé tenni. A demokratikus átmenet során azonban a hatalmi pozíciókat végig kézben akarták tartani, egyfajta koordinált átmenetet tervezetek.39 Ezzel volt összefüggésen az is, hogy a Munkásőrséget megpróbálták átmenteni, később olyan módon is, hogy szervezetileg teljesen átalakítják. Ez azonban a lényegén nem változtatott volna semmit. Borbély Sándor már 1989. január 30-án, egy vezetői koordinációs értekezleten utalt rá, hogy a későbbiekben hivatalosan ki fognak kerülni az MSZMP alól, a felvételi eljárásokat így a pártszervek helyett majd a Munkásőrségen belül működő munkabizottságoknak kell elvégezniük. Munkájukhoz Borbély instrukciókat is adott: „A jövőbeni munkánk során — pontosan az előbbiekből adódik —, hogy működésünkben fokoznunk kell az éberséget, a testületbe irányuló felvételi kérelmek elbírálását.... Mi azt ígértük a politikának, hogy a Munkásőrséget úgy mentjük át a jövő számára, hogy a jelenlegi politikai karakterét megtartsa, értékeit a jövő számára is garantálja. ” A pártházakat a Munkásőrség őrizte, e tevékenység megszűnését is előrevetítette az országos parancsnok.40 A fentieknek megfelelően 1989. március 3-án a testületbe való felvételt rögzítették egy országos parancsnoki parancsban. Ebben kiiktatták az MSZMP szerveinek a „humánerőforrás” feladatait, de a felvételi kérelmeket egy munkásőrökből álló bizottság terjesztette fel, majd az illetékes parancsnok bírálta el, ha MSZMP tag volt az illető, akkor a pártot is értesíteni kellett.41 Mivel a Munkásőrség állományának közel 80% párttag volt, őket is és a pártonkívülieket is az illetékes pártbizottságok válogatták ki korábban, így nem gondolhatta senki komolyan, hogy egy varázsütésre minden megváltozik.42 1989. május 8-án került sor az MSZMP KB ülésére, ami több szempontból is mérföldkő volt. Grósz a reformkörök ellen intézett támadást, ugyanakkor a 39 A koordinált átmenet fogalmát Kis János fejtette ki részletesen. Erről bővebben: Ripp Z.: Rendszerváltás i. m. 335-304. 40 MNL OL MOP M-KS-295-1 374. d. 6. ő. e. Dósa István: „A Munkásőrség működése, javaslat a további feladatokra Feljegyzés az 1989. január 30-i Vezetői koordinációs értekezleten hozott országos parancsnoki döntésekről” 41 MNL OL MOP M-KS-295-1 374. d. Fehér Béla mopk. 13/1989. sz. intézkedése „Az állományépítés- szervezés időszerű feladatai” 1989. március 3. 42 Ehhez hasonlóan 1988. november 15-i PB ülésen Pozsgay Imre azt javasolta, hogy a Tájékoztatási törvénybe nyíltan a sajtó pártirányítását nem lehet beleírni, azt a helyi kommunisták által kell biztosítani. (Ripp Z.: Rendszerváltás i. m. 239-242.) Az elv nem volt új: „... a különböző állami és társadalmi szervek, tömegszervezetek önállóan működnek. A párt nem hoz olyan határozatot, amely a szerveket kötelezi. De egyrészt e szervek vezető posztjai a párt káderhatáskörébe tartoznak, olyan értelemben, hogy politikai tevékenységgel gondoskodik róla, hogy arra rátermett kommunisták kellő számban, arányban legyenek a különböző vezető szervekben. Másrészt a párt gondoskodik arról, hogy a különböző állami és társadalmi szervekben, szervezetekben kellő arányban dolgozzanak kommunisták. S a párt politikai célkitűzéseit a kommunisták útján érvényesíti” (MNL OL MOP M-KS-295-1 87. d. 4. ő. e. A Munkásőrség pártirányításának elvei, módszerei, formái” 1970. december)
