Századok – 2015
2015 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Palasik Mária: A budapesti kitelepítések politikai háttere és levezénylése, 1951-1953: "Lehetetlen, hogy a város legdöntőbb részében ezrével lakjanak a régi rendszer elszánt hívei ..."
A BUDAPESTI KITELEPÍTÉSEK POLITIKAI HÁTTERE ... 1951-1953 1365 év alatt szinte eltűnt. Az arisztokrácia, a középbirtokosság, az állami köztisztviselők, a tisztikar tagjai, a művészek és a tudósok jelentős számban eltávoztak az országból. Itthon maradt képviselőik korábbi pozíciójuktól, tulajdonuktól megfosztva — ha nem kerültek börtönbe, vagy nem lettek internálva — munkásként, alkalmazottként kerestek megélhetést. A hatalom gátolta, hogy ezek az emberek betagozódjanak az új társadalmi rendbe. 1951 tavaszán született meg a döntés a Budapestről történő kitelepítésekről, és azt 1951. május 21. és július 18. között végre is hajtották. A fővárosi kitelepítés hátterében kettős politikai szándék húzódott: egyszerre enyhíteni a krónikussá váló lakáshiányon, és megszabadulni az osztályellenségnek kikiáltott régi elittől. A lakáshiány nem új keletű probléma Budapesten. A főváros már a háború előtt is lakáshiánnyal küzdött.5 Ezt tovább növelte a háborús pusztítás. Az 1944/45-ben hetekig ostrom alatt álló város veszteségeit nem tudták új lakások építésével pótolni, a nagyobb lakásokba több családot is betelepítettek, így jöttek létre a még évtizedekig létező társbérletek. Elterjedt volt az albérlet, de még az ágybérlet is.6 A lakáshiányt közvetve tovább növelte az első ötéves tervben elkezdett irracionális nehézipar-fejlesztés. Az új beruházások és munkahelyek jó része a fővárost, illetve akkor még a Budapesthez nem tartozó későbbi peremkerületeket érintették, aminek következtében újabb munkavállaló tömegek áramlottak Nagy-Budapestre,7 ugyanakkor a lakásépítésre szánt források beszűkültek.8 Egyértelművé vált, hogy új lakások építésével nem tudják megoldani a fővárosi lakhatás gondjait Nagy-Budapest megteremtése után sem: a politikai vezetés más megoldást eszelt ki erre. A Népgazdasági Tanács 422/1950. számú titkos határozatát végrehajtva, az Ideiglenes Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1950 júliusában — megalakulása után szinte azonnal — egy tervet dolgozott ki, amelynek az volt a lényege, hogy 5 Varsányi Erika'. A Szociáldemokrata Párt várospolitikája a kép világháború között. Napvilág Kiadó, Bp. 2011. 6 A budapesti lakáshelyzetről lásd Győri Péter-Gábor László'. Ipi-apacs enyém a lakás! A lakásfoglalók és a hatóságok küzdelme az 1945 utáni jogszabályok tükrében. Esély, 1990/6. 67-86.; Preisich Gábor. Budapest városépítésének története 1945-1990. TERC Kft. - Műszaki Kiadó, Bp. 1998.; Kocsis János Balázs'. Lakáspolitika Budapesten 1950-1959. Múltunk, 2009/3. 83-122.; Umbrai Laura: A szociális kislakásépítés története Budapesten 1870-1948. Napvilág Kiadó, Bp. 2008.; Horváth Sándor: Két emelet boldogság. Mindennapi szociálpolitika Budapesten a Kádár-korban. Napvilág Kiadó, Bp. 2012.; Keller Márkus: Indokolt lakásszükséglet. A lakáspolitika az 50-es években. ELTE Eötvös Kiadó, Bp. 2012. 7 A fővárost a körülötte a 19. század folyamán kialakult, hozzá egyre szervesebben kapcsolódó településekkel együtt nevezték Nagy-Budapestnek. Ezt közigazgatásilag — többszöri próbálkozás után — az 1949: XXVI. törvénnyel rendezték, amely 1950. január 1-jén lépett életbe. A törvénnyel a fővároshoz csatolták Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei városokat, és Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár nagyközségeket. Törvények és törvényerejű rendeletek 1949. Bp. 1950. 91-92. Nagy-Budapest megalkotása összekapcsolódott a közigazgatás átszervezésével. 1950- ben került sor a tanácsrendszer bevezetésére is, június 15-én előbb az Ideiglenes Városi Tanács, majd az október 22-i tanácsválasztások után a Budapesti Városi Tanács állt a főváros élén. 8 Budapest Főváros Levéltára (BFL) XXIII. 101. a. A Városi Tanács 1950. december 15-i ülése. 1950-ben 977 lakást adtak át Budapesten, de ebből csak 132 volt újépítésű.
