Századok – 2015
2015 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Anderle Ádám: A Rajk-per spanyolországi előzményei
1354 ÄNDERTiE ÁDÁM mációi lehetőséget adhatnak arra is, hogy ezzel összevessük az általunk használt vallomásokat, visszaemlékezéseket - megerősítve azok valóságértékét. A feljegyzésnek néhány jellegzetességére azért előzetesen érdemes felhívni a figyelmet. Egyfelől, a néhányszor említett többes szám első személyű megfogalmazás arra utal, hogy a feljegyzés fogalmazója (Berger Zoltán) a zászlóaljban harcolt a polgárháború folyamán. A másik, ennél fontosabb: Gerő a jellemzés készítőinek azt nyilatkozta, hogy Haásszal utoljára a börtönben, 1924-ben találkozott. Ami, az előzőeket (s főleg Rajk levelét) ismerve, nyilvánvalóan nem igaz. Ám e nyilatkozat alapján kétségtelen, hogy Gerőt tudatosan kiretusálták e történetből. Gerő nem vállalhatta Haászt. A tudatos torzítás nyilvánvaló, hiszen Rajk levele — amit a jelentést készítők ismerhettek —, éppen hogy kiemelte Gerő magyar káderügyekben játszott (nyilvános) szerepét, s a jelentés készítője, Berger, aki a zászlóaljban volt 1938-ban, ugyancsak tudhatott Gerő szerepéről és jelenlétéről. Gerő viszont 1941-ben „kilépett” a képből. Azt is észre kell vennünk, hogy a Komintern-jelentés, amelynek készítői az összes iratanyag birtokában voltak, valószínűleg tudatosan, vagy felsőbb utasításra, nem tették fel és nem válaszolták meg e történet alapvető kérdését. Azt ugyanis, hogyan történhetett meg, hogy egy meglehetősen megbízhatatlan, kétes múltú személy 1938 májusában a Nemzetközi Brigádok albacetei bázisán a magyar ügyek és személyek káderese lett, s ezzel egy, magyar vonatkozásban talán a legfontosabb, szilárd politikai elkötelezettséget, megbízhatóságot, emberismeretet és nagy felelősségtudatot igénylő tisztséget kapott. Az érkező önkénteseket ugyanis a kémelhárítás szempontjai-igényei szerint is szűrnie kellett a „magyar káderesnek”. A történetből az is világossá válik, hogy Haász fő feladata nem ez volt, inkább eszköz lett Gerő kezében. Ilyen tisztséget Gerő Ernő egyetértése-javaslata nélkül ugyanis Haász nem kaphatott volna meg. A Rajk-levélben többször említett Haász és Gerő együttes tevékenysége is erre utalhat. Mindezek után megalapozott lehet egy olyan feltételezés is, hogy Haász moszkvai, Kominternnek való felajánlkozása, pártfeladatra jelentkezése „sikeres” lehetett. Gerő számára ilyen jellemű-karakterű és gyanús múltú figura rendkívül hasznos szerepet tölthetett be. Ám minderről az 1941-es jelentés semmit nem mond, Haász kapcsolatok nélküli, negatív figuraként, bűnbakként jelenik ebben meg. íme a jelentés:122 Haász László - Magyar - 1903-ban született - Alkalmazott - Magyarországról jött - Hadnagy - káderosztály vezetője - kommunista. Életrajza szerint kispolgári családból származik. Beszél németül, egy kicsit franciául és spanyolul. Forradalmi tevékenységét az 1919-es évben kezdte, a forradalom idején. Az ifjúkommunisták titkára volt a Pécs - Baranya régióban, amely ekkor jugoszláv megszállás alatt volt. Bécsbe emigrált 1921-ben, amikor a magyar fehér hadsereg a térségbe lépett. A Párt iskolájában tanult, amelyet Landler vezetett Bécsben. Később Magyarországra küldték illegális pártmunkára. Visszatért Pécs-Baranyába, ahol a 122 PIL, 500.f. 14 cs. 752. ő.e., 23-28. [Eredeti spanyolul. A szöveget magam fordítottam le, -AÁ],
