Századok – 2015
2015 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Garadnai Zoltán: Magyar-francia kapcsolatok 1945-1990. Források
TÖRTÉNETI IRODALOM 1309 A mai magyarországi társadalom problémájával is foglalkozik a szlovák történész. Mégpedig a sokat hangoztatott Trianon traumát, a múlt visszaidézését, a túlzott etnocentrikus beállítottságot említi. Ennek alternatívái, az európai állampolgárság, a nyitott határok stb. még nem nyertek elégséges teret a magyar politikai közéletben. (Többek között Bibó Istvánra is hivatkozik.) Sutaj eurooptimuzmusa másutt is tetten érhető: jövőbeli közös európai tankönyvről is ír. Ekkora minőségű és mennyiségű kritika mellett, melyet a saját, szlovák történésztársadalomnak, a politikai elitnek, a tanároknak, sőt a közvéleménynek címez, igazán „elnézhető“ pár sornyi kritika a magyarok javára is, főleg ha valóságalapja is akad. Egy külön alfejezet foglalkozik a szlovák-magyar megbékélés lehetőségeivel, neuralgikus pontjaival, melynek lényege a következő: „Az út hosszú, és a megoldás kulcsa nem az etnikai alapú történetírásban rejlik.“ (Sutaj, Stefan: Mad’arská... 352.) Ennek ellenére személy szerint úgy gondolom, hogy ez a mű máris elérkezett egy olyan szinthez, melyben a történelmi ítéletek józansága, és a tények hátsó szándék nélküli feltárása kikezdhetetlen. E kötet reményeink szerint jégtörőként mutatja majd a szlovák történetírás hajóinak az utat a kisebbségi magyarság tengerén. Zárszóként pedig a történész szavai: „A szlovák közvélemény egy része még most sem hajlandó elismerni [...] kizárja a lehetőségét a vagyoni kompenzációnak, melyet 1945-48-as években koboztak el a magyaroktól. Ez a társadalom hajlandó zsidókat, kommunista áldozatokat kárpótolni, bocsánatot kérni a kárpáti németektől, csak nem és nem akarja kárpótolni a szlovákiai magyarok elkobzott birtokait, és még csak bocsánatot sem képes kérni tőlük. [...] Amíg ezen tények nem kerülnek bele a (szlovák) tankönyvekbe, amíg a tanárok, kik a gyermek identitását formálják, nem fogadják el ezt, míg nem kerül sor nyilvános vitára, nem lesz változás. Az emléknapok és megemlékezések aligha segíthetnek...” (Sutaj, Stefan: Mad’arská... 50.) Bóna László MAGYAR-FRANCIA KAPCSOLATOK 1945-1990. FORRÁSOK Közreadja Kecskés D. Gusztáv MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet Budapest, 2013. 840 o. Magyarország nemzetközi kapcsolatainak története, hazánk történetének nemzetközi szempontok szerinti elemzése alapvető fontosságú a reális történelemszemlélet kialakítása szempontjából. Fontos és szükséges, hogy Magyarország történetét és nemzetközi helyzetét a nagyhatalmi erőközpontok szemszögéből is megvizsgáljuk. Ez a munka nagy felelősséget igényel, hiszen egy-egy nagyhatalom politikáját számos tényező együttes vizsgálatán keresztül lehet reálisan értelmezni. Ennek a nem egyszerű feladatnak próbált megfelelni Kecskés D. Gusztáv, aki a Magyar Történelmi Emlékek Okmánytárak sorozat keretében adta közre a magyar-francia kapcsolatok történetére vonatkozó, vegyes provinenciájú levéltári dokumentumokat és újságcikkeket közlő forráskiadványát. Szerencsés módon a rendszerváltozás után új lehetőségek nyíltak meg a magyar kutatók számára a franciaországi kutatások tekintetében, és egy új generáció kezdte el a kutatásait a francia levéltárakban. A bizalom, a szakmai együttműködés és a kitűnő emberi kapcsolatok lehetőséget adnak arra, hogy a korábban nem vagy csak mellékesen kezelt történelmi korszakokat is a vizsgálatunk fókuszába helyezzük. A Kecskés D. Gusztáv által szerkesztett és bevezető tanulmánnyal ellátott kötet is a mintegy két évtizedes — Fejérdy Gergely, Garadnai Zoltán, Klenjánszky Sarolta, Macher Anikó által is elvégzett — feltáró kutatásokra is alapozódik, összegzését adva eddigi ismereteinknek, s kézikönyvül szolgálva a további munkákhoz. A könyv legnagyobb erénye ebben rejlik, hiszen a levéltári forrásokkal és újságcikkekkel összegzi az eddigi ismereteket, mindezt kronológiával, bibliográfiával és a legfontosabb szereplők életrajzával egészíti ki, vagyis kézikönyvként szolgálhat a téma és a korszak iránt érdeklődő olvasók számára. Ebből és a forráskiadvány szerkezeti felépítéséből azonban egy sajátos és vitatható kép rajzolódik ki bennünk a két ország kapcsolatrendszerérői. Az 1996-ban elkezdett franciaországi kutatásaim alapján továbbra is az a véleményem, hogy egy-egy nagyhatalom külpolitikájára vonatkozó levéltári források feltárása hosszú ideig tartó, komoly kutatást és elemzést igényel. Ez különösen vonatkozik az olyan esetekre, amikor egy hosszú történelmi korszakot próbálunk bemutat
