Századok – 2015
2015 / 5. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Ildikó: "A mi háborúnk igazságos..." A szatmári Vécseyek és az első világháború
1262 ZSOLDOS ILDIKÓ gondozásában 1921-ben megjelent adatgazdag, tárgyilagosságra törekvő memoárja, melyben a szerző egy oroszországi hadifogolytáborokat látogató vöröskeresztes hölgymisszió tagjaként szerzett impresszióit, tapasztalatait vetette papírra.6 Az opusz hitelesnek tekinthető, a történészek számára mind a mai napig használható. A munka tulajdonképpen beleilleszkedik az 1920-as, 1930-as években nagy népszerűségnek örvendő hadifogoly-irodalomba. A magyar hadifogoly tisztek visszaemlékezései közül Stessel Ernőében7 találunk említéseket Cebrian grófné látogatásáról. A hadifogolykérdés tanulmányozása szempontjából alapmű az 1930-ban megjelent Hadifogoly magyarok története című két kötetes feldolgozás, melyek fejezeteit elismert szakemberek állították össze.8 A második kötetet kizárólag az oroszországi hadifogságba került katonasorsok bemutatásának szentelték. Dicséretet érdemel az óriási mennyiségű levéltári anyag feldolgozása, nevezetesen a budapesti Hadtörténelmi Levéltár és a bécsi Hadilevéltár témával kapcsolatos iratai, a magyar, osztrák, német, dán, svéd, svájci vöröskeresztes kiküldöttek — köztük Cebrianné — beszámolói, az USA vöröskeresztes szervezeteinek és az amerikai Keresztény Ifjak Világszövetségének jelentései. Természetesen a volt hadifoglyok memoárjai szintén beépítésre kerültek. A történész azonban hiányolja a lábjegyzetelést, a lelőhelyek pontos megjelölését. Kritikával kell illetnünk az opuszt a nem egységes szerkesztés tekintetében és a többszöri ismétlések előfordulása miatt. A második világháború utáni időszakból meg kell említenünk Józsa Antal Háború, hadifogság, forradalom című monográfiáját, melyre bár a marxista történelemfelfogás erősen rányomta bélyegét, alapos forráskutatáson alapuló, adatgazdag munka.9 Józsa mellőzte Cebrianné visszaemlékezését. Petrák Katalin szintén, aki az első világháború kirobbanásának centenáriumához közeledve publikálta Emberi sorsok a 20. században című kötetét10. Pedig Vécsey Magda memoárja az irodalmin túl történelmi értékkel is bír, hiszen ez a rendkívül művelt, széles látókörű 6 Ózv. gróf Cebrian Istvánná: Gloria victis. Bp. 1921. - A memoárról a Katolikus Szemlében jelent meg könyvismertetés. Katolikus Szemle 35. (1921) 448. 7 Stessel Ernő 1914. szept. 12-én az első lembergi csatában esett hadifogságba a 12. honvéd gyalogezred őrnagyaként. A krasznojarszki táborba szállították, ahol három hónap kivételével 1922 tavaszáig raboskodott. (1918 májusában egy invalidus szállítmánnyal hazaindult, de útközben a csehek feltartóztatták és rövid tomszki tartózkodás után visszaszállították Krasznojarszkba.) Itteni életéről pontos és szisztematikus feljegyzéseket készített abban a tudatban, hogy hazatérve kimerítő jelentést kell írnia a fogságban töltött időszakról. Stessel részt vett a hadifogolytábor katonai szolgálatainak kiépítésében, a tiszti nyilvántartás megszervezésében. Beosztásából adódóan betekintést nyerhetett a parancsnokság aktáiba. Megmaradt jegyzeteit 1922-es hazaindulása előtt egy krasznojarszki polgárnál hagyta megőrzésre. Ezeket 1924-ben hiánytalanul megkapta. Segítségükkel készítette el tárgyilagosnak tekinthető munkáját, mely a mai napig a leghitelesebb, rendkívül széles spektrumú leírása a krasznojarszki lágerre jellemző viszonyoknak. Stessel Ernő: Hadifoglyok élete Szibériában. Krasznojarszki hadifogolytábor. Bp. 1925. VII-IX. 8 Hadifogoly magyarok története. I—II. Szerk. Baja Benedek - Dr. Lukinich Imre - Pilch Jenő - Zilahy Lajos. Bp. 1930. 9 Józsa Antal: Háború, hadifogság, forradalom. Magyar internacionalista hadifoglyok az 1917-es oroszországi forradalmakban. Bp. 1970. 10 Petrák Katalin: Emberi sorsok a 20. században. Magyar hadifoglyok és emigránsok a Szovjetunióban a két világháború között. H. n. [Bp.] 2012.
