Századok – 2015
2015 / 5. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: "És most mutasd, hogy vidám vagy!" A magyar milleniumi ünnepségek karikatúrákon
1250 TAMÁS ÁGNES A honfoglaló hadvezért, Árpádot pillanthatjuk meg fehér lován teljes fegyverzetében, mintha valamely mondagyűjtemény illusztrációja vagy egy nemzeti romantikus festmény egyik alakja lenne, s a messze távolból Buda várára és a Dunára tekint le. Az élclap Árpád-alakja nagy hasonlóságot mutat Munkácsy Mihály a Honfoglalás című festményén látható honfoglaló vezérrel, s amilyen pozícióban Árpád lova megjelent a Borsszem Jankó képén, az tökéletes mása a Munkácsy-festményen lévőnek. Faragó József alkotásán és Munkácsy képén Árpád testtartása némileg eltér, Faragó rajzán Árpád nem fogja fegyvereit a kezében, nem harcra készen szemléli az ezer évvel későbbi fővárost, míg Munkácsy művén a honfoglaló hős — a győztes csatákat és a bevonulást követően — a kezében tartja még azokat. Az ünnepélyes megnyitót követő első számában Az Üstökös is egy patetikus hangvételű rajzot közölt, melyen nem Árpád, hanem Hungária áll a középpontban,12 az ő kisugárzása hatja át a képet. Az Üstökösben nemcsak Hungária jelent meg csinos ifjú hölgyként, hanem magát a millenniumot is megszemélyesítette a rajzoló ezzel az allegóriával.13 A Figaro nem publikált rajzot az ünnepek kezdetéről, míg a Der Floh ugyan nem olyan ünnepi atmoszférájú képpel, mint a magyar lapok, de negatív felhang nélkül üdvözölte az eseménysort. A Der Floh karikaturistája a magyar és az osztrák-német állapotokat állította szembe: a magyar férfi s a mellette lovagoló fiatal hölgy a szabadságot és a millenniumi ünnepségeket hirdette, míg az osztrák-német lovas kedvese a „reakció”, aki nem csak idősebbnek tűnik a rajzon, hanem kevésbé vonzónak is, mint a magyar nő. Az osztrák-német alak lovának a farkát egy lengyel figura, egy lovag és Karl Lueger húzza, mely utal a Monarchia Lajtán túli felének aktuális belpolitikai problémáira, s szembeállítja Ausztria nehézségeit Magyarország idillinek vélt helyzetével.14 Mindegyik bécsi és pesti újságban a millennium kapcsán a magyarok nemzeti öltözetükben bukkannak fel, s megjelenítésüket nem jellemzi — a karikaturisták egyébként kedvelt eszköze — az arc vagy a test, illetve a testarányok elváltoztatása. A nemzeti öltözet felső része, az atilla a Humoristické listyben is a magyar nemzet szimbólumaként tűnt fel, de ebben a lapban a magyarok megrajzolásakor már bizonyos torzításoknak is szemtanúi lehetünk: mindig kövéren és általában agresszív vonásokkal ábrázolva tűntek fel, pisztollyal vagy baltával a kezükben, arisztokratikus külsővel, s a képaláírások szerint beképzeltnek és fölényeskedőknek tartották őket Prágában.15 A Cernoknažnik rajzolói is atillában 1887-ben kétszer adták elő a Nemzeti Színház jubileuma alkalmából, így ismerősen csenghetett címe a kortársaknak. Vörösmarty Mihály drámai művei. Bp. 1998. 680-698., 1040. A honfoglalás képi megjelenítéséről 1.: Mikos Éva: Árpád pajzsa. A magyar honfoglalás-hagyomány megszerkesztése és népszerűsítése a XVIII-XIX. században. Bp. 2010. 12 A nemzetek nőként való megszemélyesítése antik tradíciókig nyúlik vissza, amikor az ókoriak Európát ábrázolták ifjú hölgyként, s ezt a hagyományt a keresztény európai képzőművészet is átvette, továbbörökítette. (Cesare Ripa: Iconologia. Azaz különféle képek leírása, amelyeket az antikvitásból feltalált vagy tulajdon leleményével megalkotott és magyarázatokkal ellátott a perugiai Cesare Ripa, Szent Mór és Lázár lovagja, [ford.: Sajó Tamás] Bp. 1997. 399-400.), s a nemzetek születését követően országokat, sőt kisebb területi egységeket is megtestesíthetett egy nőalak. 13 Ü 1896. április 26. 14 DF 1896. május 3. 15 HL 1896. május 8.
