Századok – 2015
2015 / 5. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: "És most mutasd, hogy vidám vagy!" A magyar milleniumi ünnepségek karikatúrákon
1248 TAMÁS ÁGNES gyár politikai elit és a nem magyar nemzetiségi mozgalmak vezetői között akkor váltak gyakoribbá, amikor az 1890-es évekre a nem magyar nemzetiségi mozgalmak fejlődésükben — a szlovákok kivételével — megközelítettek egy új szakaszt,4 a tömegmozgalmak szakaszát, amely egybeesett a magyar millenniumi ünnepségsorozattal és annak előkészítésével. Ez az évtized már a magyarosításnak, emellett a zsidóság önkéntes és tömeges asszimilációjának, de az újra meg újra felbukkanó politikai antiszemitizmusnak az időszaka is, s a millenniumi ünnepségek következtében a magyar kultúra és történelem igen gyakori reprezentálása, a magyar nacionalizmus felerősödése is jellemezte a periódust, amelyre elutasítóan reagáltak a nem magyar nemzetiségi mozgalmak. A román, szlovák és szerb nemzetiségi vezetők a millenáris kiállítás megnyitása előtt memorandummal tiltakoztak az ünnepségek ellen: „mi [...] románok, szerbek és szlovákok [...] kinyilatkoztatjuk, hogy ezen a kifejezetten magyar nemzeti, bennünket sokban sértő ünnepségeken semmilyen részt nem vehetünk. [...] Tiltakozunk, [...] hogy olyan ünnepség készül, amely bennünket mint legyőzött és leigázott nemzeteket mutat be.”5 A csendőrség beszámolói alapján az önálló egyházszervezettel rendelkező görög rítusú román és szerb nemzeti mozgalmak a szlovákoknál látványosabban tudták bojkottálni az állami ünnepségeket a községekben, városokban.6 Elemezésünkhöz az Osztrák-Magyar Monarchia két központjában megjelent kormánypárti vicclapon (Borsszem Jankó, Der Floh) kívül egy pártpolitikához nem kötődő bécsi élclapot (Figaro) és a mérsékelt ellenzéki, ugyancsak budapesti megjelenésű Az Üstököst választottuk. Analízisünket egy szlovák (Cernoknažnik, Turócszentmárton) és egy cseh (Humoristické listy, Prága) élclap karikatúráinak tanulságaival árnyaljuk. A cseh és szlovák lapok kiválasztásra érdemesnek bizonyultak egyrészt azért, mert a csehek és a szlovákok a Monarchia nemzetiségi csoportjai közül jelentős arányt képviseltek, másrészt azért, mert hosszabb ideje és folyamatosan napvilágot látó vicclappal rendelkeztek. A vicclapok a korszak népszerű sajtóorgánumai, rajzaik jelképei, az ábrázolt mitikus vagy bibliai jelenetek jól ismertek, érthetőbbek és meggyőzőbbek voltak az olvasóközönség számára, mint bármilyen irodalmi vagy tudományos igénnyel írt műé.7 A karikatúra e tulajdonsága azért is bír nagy jelentőséggel, mert vizsgált időszakunkban az írni-olvasni tudás — bár eltérő ütemben az egyes nemzetiségi csoportoknál — terjedőben volt, s a szövegekben is olvasható vélekedések és előítéletek vizuális, gyorsan kódolható megerősítésére is szolgáltak e rajzok a kortárs médiumok szinte egyetlen képi elemeként,8 így terjeszt-4 A kisnemzetek nemzetépítésének szakaszairól 1.: Miroslav Hroch : From National Movement to the Fully-formed Nation. The nation-building process in Europe. New Left Review 34. (1993) 5-20. 5 Kemény G. Gábor. Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában: 1892-1900. 2. köt. Bp. 1956, 475. 6 Kemény G. G.: Iratok i. m. 476-480. 7 Eduard Fuchs - Hans Kraemer: Die Karikatur der europäischen Völker vom Altertum bis zur Neuzeit. Berlin 1901. 2-3. 8 Rajzokat találhatunk még a korszak családi és egyéb szórakoztató hetilapjaiban.
