Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zakar Péter: Adalékok a felföldi mértékletességi egyesületek történetéhez. Ján Andráscsik szlovák katolikus pap élete
JÁN ANDRÁSCSIK SZLOVÁK KATOLIKUS PAP ÉLETE 1241 meghagyni, míglen városunk általunk választandó rendes lelkésszel el nem fog láttatni.”173 A bártfai tanács tehát — az egyházi törvények figyelmen kívül hagyásával — természetesnek tartotta, hogy Andráscsik nem tarthatja meg plébániáját és már november 6-án kötelezte Sepitko-t, hogy a helynök válaszának megérkezéséig ne hagyja el a várost. Csakhogy a hadbíróság Andráscsikot nem ítélte el, ráadásul egy plébános csak törvényes egyházi eljárás során fosztható meg plébániájától. Mindehhez járult az is, hogy egy káplánnak nagyon ritkán adtak igazat plébánosával szemben. König így sajnálkozását fejezte ki válaszában, hogy nem teljesítheti a város kérését, egyúttal megnyugtatta a tanácsot, hogy Kapyt rendelte oda káplánnak.174 1849. november 10-én, a bártfai tanács ülésén megjelent Andráscsik és bemutatta tarnowi elbocsátó levelét. Kijelentette, hogy a püspök-helyettes őt ártatlannak tartja és visszahelyezte plébániájára. A tanács azonban 1849. november 10-én Szirmay Sándor gróf cs. kir. kerületi főispánhoz intézett levelében megkérdőjelezte a plébános ártatlanságát. Kérték a főispánt, tudassa velük határozatát, kötelesek-e elfogadni Andráscsikot rendes lelkészüknek. Kérték, hogy még akkor is mentse meg őket Andráscsiktól, ha ártatlan és eddigi helyettes lelkészüket, Sepitko-t hagyják meg korábbi minőségében, aki teljes bizalmukat élvezi. Szirmay e levél hatására november 27-én bekérte a vonatkozó iratokat a püspökségről kassai hivatalába.175 Közben az ügy hullámai Anton Geringer magyarországi kormányzóig is elértek. Geringer november 22-én levélben utasította Szirmayt, folytasson vizsgálatot az ügyben. Mint írja, tudomására jutott, hogy Andráscsikot, aki „a magyar felkelés buzgó barátja és résztvevője” [„ein eifriger Freund und Theilnehmer der Magyarischen Rebellion”], letartóztatták, de bizonyítékok hiányában szabadon bocsátották. Andráscsik közismert bártfai zavarkeltőkkel és valószínűleg a kassai püspök-helyettes intrikáival elérte Sepitko plébános-helyettes [!] áthelyezését. Geringer felvilágosítást követelt Sepitko áthelyezése ügyében. Mivel Andráscsiknak nemcsak politikai magaviseleté, hanem erkölcsi viselete is kérdéses, míg Sepitko mind politikai, mind erkölcsi szempontból ajánlható plébánosnak, kéri a főispánt, járjon utána az emberek véleményének és erről őt tudósítsa.176 Szirmay Geringer levelének vétele után azonnal sürgette Andráscsik elmozdítását Bártfáról, mire König János káptalani helynök válaszában ismertette a jogi lehetőségeket. Mint írta, beiktatott plébánost csak bebizonyított vétségek és rendesen lefolyt per által lehet megfosztani plébániájától, „azért a császári-királyi katonaság csábításával vádolt bártfai plébános, Andráscsik János, a bártfai nemes tanácsnak Méltóságodhoz intézett, s velünk közlött felter-173 AACass KB Personalien Joannes Andráscsik 1849:912; az eseményeket a bártfai tanácsülés jegyzőkönyve alapján ismerteti Drobniak is, de ő a városi előterjesztésnek megfelelően Andrej Sepiko-ról beszél, másrészt azt írja, hogy nincs nyoma annak, hogy Geringer negatívan állt volna Andráscsik visszatéréséhez. Drobniak, G.: ThDr. Ján Andraščik i. m. 36-38. 174 AACass KB Personalien Joannes Andráscsik 1849:912., hátirat. 175 AACass KB Personalien Joannes Andráscsik 1849:979. 176 AACass KB Personalien Joannes Andráscsik 1849:1017.
