Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zakar Péter: Adalékok a felföldi mértékletességi egyesületek történetéhez. Ján Andráscsik szlovák katolikus pap élete
1238 ZAKAR PÉTER fogadtatás. „A városba vonulásom alkalmával” — írta Lázár emlékiratában — , jégesőként hányták ránk a csinált és természetes koszorúkat, amelyeket nyomomban jövő lovasságunk elgázolt, mindenütt lobogott a nemzeti zászló, és bizonyosnak tartám, hogy éppen azon házakban, amelyek ablakain leng most a legnagyobb háromszínű lobogó, a császári csapatok megjelenésénél legelőbb dugják ki a császári zászlót. Az ily kényszerült színlobogtatás igen ízetlen dolog. .. Estve, midőn a város — természetesen a mi tiszteletünkre — éppen kivilágíttatott, előőrseink felriasztottak. Szálláson a plébánusnál voltam, azaz hogy az ő lakásán, mert a plébánust elvitték Gácsországba. Itt közel egy hetet időztünk.”156 Matolai Etele visszaemlékezései szerint is virágesővel fogadták a honvédeket: „Midőn még jó darabra voltunk a városhoz, egy küldöttség fogadott minket; ez azonban még nem is sejtette velünk azon nagyszerű örömet és szíves ünnepélyességet, amellyel a városban minket fogadtak. Az ablakokból kendők, zászlók lobogtak, örömtől ragyogó arcok üdvözöltek, a virág és koszorú záporként hullott ránk, hogy a kövezetét majd ellepte, az éljenzés harsogott. Egy egyszerűen öltözött leányka, szótlanul és szerényen odalép parancsnokomhoz és karjára tűz egy kis nemzeti színű szalagra illesztett, mintegy hüvelyknyi átmérőjű koszorúcskát és ismét eltűnik... Mint legkényelmesebb épületbe, a r. k. plébániára szállásoltak el parancsnokommal; ahol azonban a házi urat nem találtuk, mert a plébánost (Andráscsikot) hazafias viselete vagy nyilatkozatai miatt rövid idővel azelőtt Krakkóra fogságba hurcolták el. Csak egy szőke kispap fogadott.”157 Dušan Skvarna 2001. november közepén, Pozsonyban tartott előadásában a Sáros megyei városokat részben a szlovák felkelés lelkes támogatói, részben a felkeléssel szemben közömbös városok csoportjához sorolta. Igaz, Bártfa említését elkerülte, ahol a polgárság egy része rokonszenvezett a magyar szabadságharccal. Ez különösen kitűnik, ha Eperjessel hasonlítjuk össze, amelyet Škvarna is a szlovák felkelők lelkes támogatói közé sorolt.158 Júniusban a megszálló cári hadsereggel a kolera is megérkezett Bártfára. Az első megbetegedést 1849. június 4-én tapasztalták, de az év végére már 414 katolikus hívő esett a járvány áldozatául.159 A Közlöny, a magyar kormány hivatalos lapja kassai levelezője szerint: „A bártfai lelkes plebanust, Andráscsikot elfogták és Galíciába küldték, mert a nála volt polyákokat arra akarta venni, hogy álljanak a szabadságért harcoló 156 Matolai Etele: Visszaemlékezéseim honvéd életemre. Függelékül Lázár Vilmos aradi várfogságban írt emlékirata. Sátoraljaújhely 1883. 198-199. 157 Matolai E.: Visszaemlékezéseim i. m. 83. 158 Dušan Skvarna: Slovenské dobrovol’nícke vypravy a mestská spoločnostf na Slovensku. [A szlovák önkéntes hadmozdulatok és a szlovák városi társadalom]. In: Armáda, mesto spoloénost’ ad 15. storočia do roku 1918. (Vojenské, politické, hospodarske aspekty a súvislosti.) Zbornik príspevkov z medzinarodnej vedeckej konferencie v Bratislave 14. - 15. novembra 2001. Főszerk. Vojtech Dangl - Varga J. János. Bratislava 2002. [Hadsereg, város, társadalom a 15. századtól 1918-ig. (Katonai, politikai, gazdasági aspektusok és összefüggések.) A bratislavai nemzetközi tudományos konferencia anyagai 2001. november 14-15.) 222-234. 159 ARFKU Bardejov. Zsebráczky G.: Historia Domus i. m. 28.
