Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zakar Péter: Adalékok a felföldi mértékletességi egyesületek történetéhez. Ján Andráscsik szlovák katolikus pap élete
JÁN ANDRÁSCSIK SZLOVÁK KATOLIKUS PAP ÉLETE 1239 magyarokhoz, mert a schwarzgelb zászló alatt örökké csak a zsarnokság zsoldosai maradnak.”160 Ján Hlaváé eperjesi ügyvéd is feljelentette Andráscsikot Anton Geringer kormányzónál Szepesházy Edvárd kisszebeni és Dienes Sándor eperjesi plébánossal együtt, mivel a magyar fegyverek győzelméért imádkozott.161 Drobniak szerint Andráscsikot Teschen vidékéről származó, lengyelül beszélő hurbanisták jelentették fel. A tarnowi hadbíróság, illetve városparancsnokság kérésére mintegy tucat tanút hallgattak ki Bártfán a vádlott ügyében. A megkérdezettek azonban főként Andráscsik erkölcsös életviteléről, az osztrák kiáltványok kihirdetéséről és arról tettek tanúbizonyságot, hogy a plébános nem beszélt a császár ellen. Akadt, aki szóvá tette, hogy a pap a szegények iránti kíméletből gyakran elengedte a stóladíjat és sokan szóvá tették gyenge egészségi állapotát is. Szlovák felkelők kétszer voltak elszállásolva Bártfán: 1849. március 13-tól 15-ig és április 8-ról 9-re virradóan. Az utóbbi esetben Andráscsik szóváltásba keveredett az elszállásolt katonákkal.162 A szlovák felkelők fegyelme meglehetősen ingatag volt. Vezetőjük, Antonín Bloudek április 13-án kelt jelentése szerint már nem lehetett tovább együtt tartani őket. Nagy részük családapákból állt, akiknek házuk és telkük volt, így öt hónap leteltével haza kellett térniük.163 Az egyik vallomás szerint, amikor a hurbanisták húsvét környékén megérkeztek és kb. 70 katonát helyeztek el a plébánián, Andráscsik nem volt lelkes, de kaláccsal, majd borral kínálta őket. Az altisztekkel éjfélig együtt volt, aztán parancsot adott a szolgáknak, hogy külön fekhelyet készítsenek az altiszteknek. Amikor a vendégek a szolgálókkal szemben erőszakosan kezdtek viselkedni, a plébános meg akarta védeni őket. Akkor hangzott el a hurbanisták fenyegetése: „čekaj pssa krew, pomness ti nas!” [„Várjál kutyavér, majd kinyírunk!”] Drobniak végső következtetése szerint Andráscsik internálására inkább a pap erkölcsi meggyőződése, elvei miatt került sor, mint a magyar forradalom iránti rokonszenve miatt.164 Andráscsik egy leánytestvére nevében írt, német nyelvű levelében kért további segítséget annak lányától, Bruszkay Erzsébettől 1849 szeptemberében. Az említett levélben Andráscsik azt írta, meglepi, hogy a városi vizsgálat nem tesz említést azokról a kilengésekről, amelyeket az altisztek megengedtek maguknak, és ezért e vallomások inkább ellene, mint mellette szólnak. Követelte, hogy egészítsék ki a tanúvallomásokat a tisztek viselete kapcsán és hangsúlyozzák, hogy az altisztek hétfőn hajnali 4-kor, amikor ő még aludt, távoztak plébániájáról egy orvos kivételével, aki nála reggelizett. Követelte továbbá, hogy egy Lander nevű zsidó segítségével küldjenek neki pénzt. A bártfai esperes-kerület papsága is megmozdult: kérelmezték Andráscsik szabadon bocsátását és jel160 Daniel Rapant: Slovenské povstanie roku 1848-49. Dejiny a dokumenty. Diel tretí. [A szlovák felkelés 1848-49-ben. Történelem és dokumentumok. Harmadik rész.] Bratislava 1958. 358. 161 Steier Lajos-. A tót nemzetiségi kérdés 1848-49-ben. I. A kérdés története. Bp. 1937. 624-625. 162 Drobniak, G.: ThDr. Ján Andraščik i. m. 31-33. 163 Steier L.: Okmánytár i. m. 556. 164 Drobniak, G.: ThDr. Ján Andraščik i. m. 34. Drobniak ugyanakkor ellentmondásba keveredett önmagával, mivel a 37. oldalon ezt írja: több, mint valószínű, ,,že Andraščik sympatizoval s mad’arskou revolúciou” [hogy Andráscsik rokonszenvezett a magyar forradalommal], Uo. 37.
