Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zakar Péter: Adalékok a felföldi mértékletességi egyesületek történetéhez. Ján Andráscsik szlovák katolikus pap élete
1226 ZAKAR PÉTER noha a szlovák és a magyar politikai elit egyes helyi és országos vezetői is hasonlóan látták a pálinkafogyasztás káros hatásait, a szlovák szakirodalom elsősorban a katolikusok és az evangélikusok közeledése miatt méltatja a mozgalmat.89 A kassai egyházmegyében az alkoholizmus elleni küzdelem főként Ján Andráscsik és az általa az ügynek megnyert Húnyor Mihály homonnai plébános, továbbá Ján Miller tőketerebesi plébános tevékenységéhez köthető.90 Andráscsik 1844-ben sárosi szlovák nyelvjárásban egy népszínművet írt, amelynek a Senk Palenčeni címet adta. A darab egy falusi csapszékben játszódik, ahol a belépő vendégek egymás után kérnek pálinkát, a csavaros eszű fuvaros, Dzura azonban csak szénát rendelt a lovainak. A kocsmáros megpróbálja rábeszélni az ivásra, de ő nem áll kötélnek. A következő napon a másnapossággal küzdő vendégeket, még a bírót és embereit is, Dzura a mondanivalójába magyar kifejezéseket szövő Tamás nevű katonával együtt lebeszéli a pálinkaivásról. Végül átmennek a katolikus templomba és a plébános vezetésével megesküsznek, hogy soha többé nem isznak pálinkát.91 Már a mű első mondatai megdöbbentő nyelvi sokszínűségről, a „sárosi nyelv” sajátosságairól tanúskodnak. Lajzer falusi kocsmájába este betoppanó katona és a kocsmáros beszélgetése így kezdődik: „Tamás: Hej zsidó pálinkát! Lajzer: Jaku rozkažece? Mam bilu, mam žoltu - jakukolVek chece. [Milyet parancsol? Van fehér, van sárga, amilyet csak akar.] Tamás: Lem négy garasára - daj sem šl’ivovici. [Csak négy garasért adj nekem szilvapálinkát!]”92 Tamás tehát a szlovák nyelvet keveri a magyarral, Pavel, a miskároló, nyugat-szlovák nyelvjárásban beszél, néhány szereplő, például Hric, a drótos és Vasil, a diák, kelet-szlovák illetve ruszin dialektusokat használ, míg a szereplők többsége (Lajzer, a kocsmáros Rachl’a, a felesége, Joško, a cigány stb.), így Dzura, a furfangos fuvaros is, a sárosi szlovák nyelvjárást követi. Itt nem az Andráscsik által használt tiszta sárosi nyelvjárásról van szó: kelet- és középszlovák kifejezések és más nyelvi elemek is megfigyelhetőek a szereplők beszélgetésében. A szlovák szakirodalom arra is felhívta a figyelmet, hogy Lipóc, Andráscsik szülőfaluja a sárosi és a szepesi nyelvjárás határán fekszik. A szereplők nyelvezete tehát önmagában is tükrözi azt a sokszínűséget, amelyben a Sáros megyeiek éltek a 19. század 40-es éveiben.93 A szénát akaró Dzura szóváltásba keveredik a jelenlevőkkel. Kis híján elszabadulnak az indulatok („Borítsuk ki a borát, ha ilyeneket hallunk... az ördög vigye, bolondnak tart bennünket...” stb.), Tamás is felindult állapotba ke-89 Sedlák, P Hnutie spolkov striezlivosti i. m. 33-98., 67-69., 97-102.; Sedlák, V letokruhoch národa. i. m. 178. Drobniak, G.: ThDr. Ján Andraščik i. m. 23. 90 Éliás, Š. - Ostrolucká, M. : Dejiny Košić i. m. 381. 91 Johannes Andráscsik Dr: Senk palenčeni. [A pálinkás söntés.] Bp. 1886. 1-47; a mű kézirata: Státne sarisské múzeum v Bardejove 70/58. A mű Rhódy Alajosnak, Bártfa egykori polgármesterének hagyatékából került a múzeumba. Rhódy Alajos Ján Andráscsik keresztfia volt. 92 [Andráscsik, J.:] Senk Palenceny i. m. [kézirat], 1. 93 Sedlák, I .: V letokruhoch národa i. m. 183. Sedlák, I.: Ján Andraščik i. m. 28-29.
