Századok – 2015

2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zakar Péter: Adalékok a felföldi mértékletességi egyesületek történetéhez. Ján Andráscsik szlovák katolikus pap élete

1222

ZAKAR PETER

niáján 1844. szeptember 12-én szintén mértékletességi egyesületet alapított. Az egyesületek létrejöttét és működését főleg azok a földesurak akadályozták, akiknek szeszfőzdéjük volt. A sárosi főesperes 1845. február 25-én kelt jelentésében azt írta Ocskay püspöknek, hogy a földesurak szerint a mértékletességi egyesületek tönkre fogják tenni komoly befektetést igénylő szeszfőzdéiket.66 Az egyesületek számának növekedésével 1847. augusztus 12-én, Vészeién, egy latin nyelvű gyűlésen, mivel több, különböző anyanyelvű résztvevő volt jelen, megalapították a Magyar Középponti Mérsékleti Egyletet, amelynek vezetése szinte teljesen megegyezett a Tatrín vezetőségével, azzal a különbséggel, hogy az elnök Stefan Závodník lett, míg Húrban és Hodža elnökségi tag. Az összejövetelen 12 magyarországi vármegye képviselői voltak jelen, de Abaúj, illetve Sáros megye nem képviseltette magát. Az 1847/48-as országgyűlésen Trencsén megye követei, Kubicza Pál és Bachó Lajos komoly lépéseket tettek az alkoholizmus elleni küzdelem törvényi szabályozása érdekében.67

Štefan Závodník 1847. december 20-án egy magyar nyelvű felhívást intézett „a nemes magyar nemzethez”, amelyben ismertette a középponti egylet célkitűzéseit, hivatkozott egy 1843-ban Kolozsváron megjelent pálinkaivás elleni műre,68 és petíciós mozgalmat indított annak érdekében, hogy hozzanak törvényt az alkoholizmus ellen. Az aláírásokkal törekvéseiket „gyámolítani méltóztatnék, oly törvény által, mely a józanságot, mint nemzeti erényt pártolván, a részegséget, mint bűntényt bélyegezné s azt nyilvános büntetésnek alávetve, a szeszgyártásra s annak külföldi behozatalára rendkívüli adót vetne, annak kicsinyben árulását eltiltaná, a korcsma-zenéket, mint csábokat korlátozná, s az üdvesen működő mérsékleti egyleteket országos védelem alá helyezné.”69 A szlovákiai szakirodalom kizárólag a felföldi józansági egyesületekkel foglalkozik, pedig a korabeli Magyarország és Erdély területén hasonló mozgalmak keletkeztek.70

Az 1832/36. évi országgyűlésen az ellenzék a pálinkafőzés nemesi privilégiuma ellen érvelt. Az 1836:VI. te. 2.§-a megengedte a jobbágyoknak a pálinkafőzést, igaz, gabonából csak ott, ahol az korábban is szokásban volt.71 A reformkori Magyarországon előtérbe került a zsidóság emancipációjának kérdése is. Az ellentétek főként a privilegizált helyzetben lévő városi rétegek és feltörekvő, gazdaságilag aktív zsidó vállalkozók között feszültek, de esetenként a mezőgazdasági vállalkozásokban érdekelt nemesség és a parasztság is bizalmatlanul tekintett a zsidóságra. Ez a folyamat a magyar értelmiségen belül is válaszreakciókat szült. Berzsenyi Dániel, aki — többek között — a magyar iljúságot is éle-66 Szokolszky Bertalan: A százéves kassai püspökség i. m. 72.

67 Demmel József: „Egész Szlovákia elfért egy tutajon...” Tanulmányok a 19. századi Magyarország szlovák történelméről. Pozsony 2009. 68-71.

68 Nagy Ferenc: Pálinkaveszély és mérsékleti egyesületek. Egy szó a maga idejében. Ismertetésül ’s buzdításul valódi borbarátoknak. Kolozsvár 1843. 1-82.

69 Religio és Nevelés. Kath. egyházi folyóirat. V (1848. jan. 2.) 7.

70 Duka Zólyomi Árpád szerint: „A mozgalom különlegessége abban volt, hogy csak a pálinkára irányult - ezért nem is volt visszhangja sem a Szlovákia területén élt magyarok körében, akik bort ittak, sem a németekében, akik a sörnek hódoltak.” Duka Zólyomi Árpád: Az alkoholellenes mozgalmak különböző irányzatai a történelmi fejlődés folyamán. Alkohológia 1977/4. 223.

71 Magyar törvénytár 1836-1868. évi törvényezikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp. 1896. 30.