Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zakar Péter: Adalékok a felföldi mértékletességi egyesületek történetéhez. Ján Andráscsik szlovák katolikus pap élete
JÁN ANDRÁSCSIK SZLOVÁK KATOLIKUS PAP ÉLETE 1217 Andráscsik szellemi fejlődésének fontos dokumentuma az az 1832-ben született jellemzés, amelyet az egyházmegye valamennyi lelkészének be kellett nyújtania. Eszerint jól beszélt németül, franciául és szlovák (slavica) nyelven, kevésbé beszélt és értett, de ki tudta magát fejezni olasz és angol nyelven. Az antik görög szerzőket olvasta, az arab, héber, szír és kaldeus nyelvet annyira ismerte, hogy a Szentírás magyarázatához használhatta. Ezt a jellemzést saját magáról kifogástalan latinsággal írta 1832-ben.40 Andráscsik nyilván ismert több szlovák, illetve szláv dialektust is, ami Emil Korbát arra ösztönözte, hogy Andráscsik „szláv profiljáról” írjon. Szerinte Andráscsik tulajdonában volt egy orosz irodalmi gyűjtemény, amelybe sok sajátkezű bejegyzést tett németül és kelet-szlovák nyelvjárásban.41 4. A plébános A jegyzőkönyv szerint már augusztus 4-én átvette a bártfai plébániát, de beiktatására csak szeptember elején került sor, mert előzőleg eleget kellett tennie iskolai kötelezettségeinek. Bártfára érkezése előtt sürgette Sikorszky József káplán áthelyezését más plébániára, mert nem tudott németül. Andráscsik szerint a bártfai plébánia káplánjának tudnia kell németül, részben a hívek, részben az itt állomásozó katonaság miatt, akiket hitoktatásban kell részesíteni. Az egyházi főhatóság hamarosan helyt adott kérésének.42 Fényes Elek a 19. század közepén így írta le a várost: „Bártfa, (Bartfeld), (Bardiov), igen régi szabad királyi város, Sáros vármegyében, a Tapoly mellett, Eperjeshez 5, Kassához 9, Pesthez 41 m[ér]f[öl]dnyi távolságra. A belső város kőfallal van bekerítve, de a sáncok kerteknek osztattak ki; az utcák jól kövezettek s tiszták; a piacon lévő házak mind emeletesek. Nevezetesebb épületje a kath. sz. Egyedről neveztetett szentegyház és a városi tanácsház. Mind a kettő felette régi, s már IV Béla előtt fennállottak. A tanácsházi levéltár nagyon gazdag régi irományokban, s diplomákban. Van itt jól elrendelt kath. capitalis oskola, franciskánus kolostor, postahivatal, sóház, két patika, a külső városban evang. anyaszentegyház, s egy nevelő-intézet a 9-ik számú galíciai ezred katonagyermekei számára. A városi kórház egész faluval (Lukovicza), s több polgári földekkel bir. - Népessége 4941 lélek, s ezek közt 3762 római, 83 görög kath., 913 evang., 2 ref., 181 zsidó. Nyelvökre többnyire tótok, kevés némettel keverve. Hajdan jutalmas borkereskedést űztek, de jelenleg a gyolcs-kereskedés virágzóbb; s ez itteni roppant fejérítő intézetből évenként legalább kikerül 300,000 rőf. A bártfai cserépedények kapósak szoktak lenni. - A városnak magának van 9 faluja, híres fürdője, több liszt-, fűrész- és egy papiros-malma, pálinkaháza, gyönyörű fenyves és bikkes erdeje, s nem éppen terméketlen szántó40 AACass KB Personalien, Data biographica. Tabella exhibens individualem Informationem Joannes Andráscsik. Cassoviae, 1832. jún. 30.; vö. Drobniak, G.: ThDr. Ján Andraščik i. m. 14-15. 41 Korba forrásai között egy szóbeszéd is szerepel: állítólag, amikor Andráscsik sírja mellé akartak valakit temetni, egy hozzátartozó így szólt: „Mi közünk hozzá, az csak egy pánszláv volt. ”A jelenetet hibás magyarsággal („Mi közöttünk hozzánk az csak egy Pánsláv volt.”) közli Korba, E.: ThDr. Ján Andraščik i. m. 12. 42 AACass KB Parochialia Acta Parochiae Bartfensis 1832:1204.
