Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyűléseink tükrében 1790-1830. (II.)
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG KÖZJOGI HELYZETE ...1790-1830 1199 verejtékének gyümölcsétől megfosztó fogásaik ellen ez alkalommal e’ következendő intézeteket foganatosnak véli ezen küldöttség, u m. a.) azon lekötelezések, melyek valamely község nevében a’ Dohánynak, vagy Gyapjúnak eladására nézve a’ község elöljárárói általtétetnek, az egyes lakosok részéről tsak úgy legyenek kötelező erejűek, ha a háromszori szokott módón leendő köz hirré tétel utánn az ellen magokat a’ Lakosok nem nyilatkoztatják, e’ képpen a’ magát az ellen nyilatkoztató lakosra nézve annak ereje megszűnvén. b.)Az Írni nem tudó magányos adófizetőknek lekötelezések csak úgy lesz foganatos, ha az az illető elöljáróknak, vagy valamely Tiszti Személynek jelenlétében a’ Helység Notóriusa által magyar Nyelven irattatik, és a mennyiben ezt a’ lekötelezett nem értené, annak megmagyaráztatik, mely környűlállást egyszersmind a’ jegyzőnek bizonyítani kelletik, c.) Az elő pénz ugyan elsőséget szerezzen a Lefoglalonak a’ lefoglalt Dohányhoz, vagy Gyapjúhoz; de csak egyedül úgy, hogy ha azért annyit ád, mint más: ellenkező esetben foglalójával, és annak száztól 6tal számítandó kamatjával megelégedni köteleztessen. d.) Az ezen állapításoknak megszegéséből származó uzsoráskodásoknak megbosszulása ne a’ ne a Királyi Ügyek Igazgatójának, mint ki távolléte miatt nyomban való elégtételt nem szerezhet; hanem a’ minden Megyében jelenlévő Tiszti Ügyésznek Hivatalához tartozzon.”259 Egy későbbi helyen a jegyzőkönyvben Vásárhelyi János főjegyző szükségesnek találta feljegyezni, hogy a rendek szeretnék az uralkodó figyelmét felhívni, hogy a dohány szerzésének mostani módját megszüntetni kellene, az örökös tartományok számára szükséges mennyiségnek kivitelét pedig engedélyezni, mely által a kincstár bevételei is gyarapodnának, vagyis: „...előmozdítani, úgy a’ nyereséget is nem egynéhány, többnyire népsanyargató Zsidók, hanem az egész közönség, és jelesen a’ termesztő fél kezébe juttatni...” kellene.260 A megye a közpolitikái albizottság munkálataira is megtette az észrevételeit. Az 1. §-ra nem volt észrevétel, míg a 2. §-ra nézve „Számos, és ezen Tekéntetes Megyében is az elő ötlő mindennapi tapasztalásokkal meggyőzettetve, ennek a’ kellemetlen természetéből soha ki nem vetkezhető népnek, mind azon csalfaságairól, melyek az e’ tárgyban tett külön szavazatokban környülállásossan szem elébe terjesztetnek, ’s azért azoknak inkább keveredését, mint szaporodását óhajtván, csak azon helyeken tartja őket ezen küldöttség megtelepíthetőknek, a honnan azok eddig se voltak eltiltva, egyéb eránt e’ részben Horváth, Dalmat, Tóth Országok, és királyi városok fennálló Igazzait tovább is helyben hagyván.” A 3. §-hoz nem volt észrevétel, míg a 4. §-hoz azt kívánták tenni, „...hogy a Zsidóknál is a’ magyar Nyelv okvetlenül taníttasson, és a’ közönséges Tanítások mindenütt azon Nyelven történjenek, mely helybéli.” Az 5., 6., 7. és 8. §-ok meghagyatni kérettek, míg a 9. §-hoz azt kívánták megjegyezni, „...hogy azon Égbekiáltó, és soha semmi felügyellés által einem hárítható csal-259 Tekéntetes Nemes Csanád Vármegye részéről az Országos Küldöttség által a Kereskedés tárgyában készített munkának megvisgálására...a’ mondott munkának vészes foglalatjaira, a’ következendő alázatos észrevételeit, tekintve véleményét, rendelte feljegyeztetni. Makó 1832. MNL OL, A 96, 9. dob. I./4-5. A-Cs 10517. 260 MNL OL, i. h. 10523. 1832. április 30-i bejegyzés a Makón tartott közgyűlésből, 298. szám alatt.
