Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyűléseink tükrében 1790-1830. (II.)
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG KÖZJOGI HELYZETE . . .1790-1830 1195 igen nagy kár, hiszen fel nem mérve teherbíró képességét, erejét és lehetőségét meghaladót vállal, melyet később már megváltoztatni nem tud. A jobbágy tehát „...pénzt vagy gabonát minden uzsorás zsidónál könnyen kaphat, mert hitele van, de az esztendőnek végével bámulva fogja megérteni hitelezőjétől tartozásának egész sommáját, mert a kölcsönkért gabonának kétszeresen felszámlált ára, a csalfa mérték, és a kölcsönnek uzsorás kamatjai szerfelett megnevelték annak mennyiségét. így lesz megcsalva a jobbágynak bizonytalan reményeken épült számolása, adósságát kifizetni nem tudja, és végre azáltal, hogy fáradsága nélkül a törvénynek egy szava felemelte hitelét, uzsorás zsidók haszonlesésének háza népével együtt áldozatja lesz.”249 A következő észrevétel a jogügyi albizottságnak a „törvényes dolgokról” készített munkájában a második rész, A Törvénykezés Rendéről című munkálatnak XI. szakaszában az utolsó paragrafussal kapcsolatosan említtetik, hogy ezen paragrafus a munkálat szerint a haszonbérlőt a bérbeadónak bírói hatalma alól mind személyére, mind értékére nézve felmenti, ha csak egyébként is annak joghatósága alá nem tartozik. Ezzel kapcsolatosan a bizottság némi észrevétellel volt kénytelen élni: „Ugyanis köztapasztalás szerint a kisebb királyi haszonvételek kibérlői számtalanszor sem házzal, sem fekvő értékkel nem bíró nemtelen emberek, sőt gyakran zsidók, kiknek lakások, vagy tartózkodások helye a haszonbérlésnek kiteltével minduntalan változik.”250 A változtatni kívánt dolgoknak összefüggéseiben kissé tekervényes, de valójában logikus rendelése e tárgyban tehát az volna, hogy többek között az árendás zsidók is, részben az ügyek gyorsabb, egyszerűbb és a de a többieket valamint az urbariális, úgy a taksás sessiókból is, a Keresztyén, ha leteheti az investiált summát, vethesse ki ...’’Balásházy J.: Tanátslatok...i. m. 113-114. 249 Zala Vármegyének...Észrevételei. 1832. 24-25. Az 1839-1840. évi országgyűlésen heves viták bontakoznak majd ki ezen kérdéskörben, hogy tudniillik az 1832-1836. évi országgyűlésen bevezetett, az usufructuatio-ra vonatkozó kedvezések bővíthetőek-e, és ha igen, akkor ez érintheti-e a zsidókat is. Már az 1839. évi október 7-én tartott 42. ülésen a rendek törvénytervezetet nyújtottak be a korábbi országgyűlés egyes úrbéres cikkelyeinek módosítására, melynek első paragrafusa mindjárt a zsidókról is rendelkezett: „Az 1832/36. évi 4. törvénycikkely 6. paragrafusának rendeleté ekképp világosíttatik: hogy a jobbágy úrbéri telkének haszonvételét minden valláskülönbség nélkül akárkinek, az izraelitákat is ideértve - eladhassa.” A rendek tehát azt szerették volna, hogy ezen kedvezésekben a zsidók is részesülhessenek, vö. Acta Comitiorum 1839. II. LXII. sz. 133. Hiszen maga a törvényszöveg, az 1836. évi IV te. 6. §. egy része úgy szólt: „...minden jobbágynak vagy zsellérnek megengedtetik, hogy a telekbe tett költségeket és javításokat, a teleknek és jobbágyi állományoknak haszonvételével együtt, szabad adás-vevés útján - a saját foldesurat és ugyanazon helység közbirtokosait, s a községeket kivéve — más akárkinek eladhassa...” CJH, 1832-1836. 16. A rendek és főrendek között kibontakozott vita lényegében arról szólt tehát, hogy a zsidók megszerezhetik-e a jobbágyfoldet, illetve annak haszonélvezetét, és ha igen, akkor azt vajon műveltethetik-e keresztényekkel, vagy pedig csakis úgy, hogy akkor azt maguknak kelljen művelniük, vö. Acta Comitiorum 1839. II. LXV sz. 175., Acta Comitiorum 1839. II. LXVII. sz. 183., Acta Comitiorum 1839. II. LXXV sz. 195-196., Acta Comitiorum 1839. II. CIV sz. 370., MNL OL, A 96 16. cs. H./4. Geheime Berichte von Circular und Regnicolar Sitzungen im Jahre 1840. 1116. sz., Acta Comitiorum 1840. III. CXLII. sz. 94., Főrendi Napló 1840. 116-117., Acta Comitiorum 1840. III. CLVI. sz. 106., Acta Comitiorum 1840. III. CCLIV sz. 254., Acta Comitiorum 1840. IV CCCXXXVII. sz. 71., Acta Comitiorum 1840. IV CCCXC. sz. 128., Acta Comitiorum 1840. IV CDXCI. sz. 243-244., Acta Comitiorum 1840. IV Dl. sz. 252. A végeredmény végül — a főrendek hatására — a kétszeri királyi válasz eredményeképpen az lett, hogy a zsidók nem szerezhették meg a jobbágyföldek haszonélvezetét. 250 Zala Vármegyének...Észrevételei... 1832. 64.
