Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyűléseink tükrében 1790-1830. (II.)
1186 MARKÓ RICHÁRD azon okból, nehogy ezektől megfosztatván, amiatt vétkes tettek követésére vetemedni kénytelen legyen, eltiltani nem lehetne; annálfogva ezen §-ból a következő szavak: »prout et ab omni cujuscumque speciei liquorum minutis mensuris instituenda epocillatione« ki fognak hagyatni.”222 A bányatörvény tervezetére is megtörtént a megye észrevétele, mely a LXI. törvénycikk 2. és 3. §-ában a zsidók bányavárosokba történő tilalmáról rendelkezik. Az országos albizottság abban a vélekedésben volt, melyet maga a megye is elfogadott, „...hogy a zsidóknak az eddig történt megszoríttatások némüképpen enyhítődjön, azon tekintetből, hogy jövendőre az országnak hasznosabb polgárjai lehessenek...”, annálfogva e jelen küldöttség úgy vélekedik: „...hogy a bányavárosokban való foglalatoskodást és lakást nékiek megengedni lehetne.”223 Igaz ugyan, hogy ország törvényei mindeddig ezen szabadságnak megadása ellen szóltak, de másfelől „...a küldöttség kétséget nem szenvedhetőnek gondolja azt is, hogy azon okok, melyek ezelőtt szinte hat századdal adtak legelőbb alkalmatosságot arra, hogy a zsidók a bányavárosokból kioltódjanak, már régen elenyésztek...”, valamint azt sem lehet gondolni, hogy a vétkek századok óta a megjobbulásnak vagy jobbulhatásnak legkissebb reménye nélkül is apáról fiúra származtak volna, és egyébként is „...ezen lakás- és munkálódásbéli csekély szabadság a terheltetésnél talán bővebb reménységet nyújtand arra, hogy a zsidók is idővel országunknak valódi érdemes tagjai lehessenek”224 Pest vármegye csupán a kereskedelmi albizottság munkálataival összefüggésben tett zsidókra vonatkozó említést. 1831. március 6-án a Pest városában ülésező Pest megyei közgyűlés alatt elővétetett a kereskedésbeli tárgynak második része, úgymint a mesterségek, fabrikák (manufaktúrák, gyárak) és kereskedés előmozdítása, az erre nézve javallott 4 törvénycikkel. A II. cikkely a so gerne, und seit einiger Zeit so häufig die Pflege der Durchreisenden (den Wein- und Branntweinschank) über sich nimmt, ist weder für Vieh noch für Menschen gesorgt.” Bielek, L Ethnographisch-geographische Statistik..!, m. I. 351. Még a század későbbi munkáiban is, megemlítve e tevékenységnek a köznép körében jelentkező járulékos hatásait is. „Ein grosser Theile der Juden lebt vom Pachte der Wirthshäuser, neben welchem er noch einen Kleinhandel (Krämerei) betreibt. Das ist für das gemeine Volk die verderblichste Classe, welche die Grundherren mit ihrem Schankrechte gross gezogen haben und noch gross ziehen. Durch leichtgewährten Credit, der freilich auf wucherische Zinsen geht, verlocken sie das ungebildete Volk, bis dessen Vermögen und Verstand im Branntwein untergeht, so dass Weib und Kinder elendiglich verkümmern müssen. Die Gemeinden machen es den Grundherren nach; denn das Wirthshaus pachtet am theuersten der Jude. Das Schankrecht ist darum ebenso schädlich für das gemeine Landvolk wie fruchtbringend für die Juden, die unter der nordungarischen Bevölkerung den nüchternen, stets berechnenden (und deshalb auch immer gewinnenden ) Theil ausmachen.” Paul Hunfalvy: Ethnographie von Ungarn. Franklin-Verein, Bp. 1877. 372-373. 222 Az 1827-dik Esztendei 8-dik Törvényczikkely Következésében Készült Országos Rendszeres Munkák Megvisgálására Tekintetes Nemes Bihar Vármegye Által A Közönséges Politziai Tárgyakban Rendelt Biztosságnak Észrevételei S Ezek Folytában Költ Végzések. Tichy János Könyvnyomtató-Intézetében, Nagy-Váradon 1833. 20. vö. MNL HBML, IV A. 1. a. 240. köt. 722-723. (1832. év, 1614. jegyz. pont.) 223 Az 1827-dik Esztendei 8-dik Törvényczikkely Következésében Készült Országos Rendszeres Munkák Megvisgálására Tekintetes Nemes Bihar Vármegye Által A Bányászi Tárgyakban Rendelt Biztosságnak Észrevételei S Ezek Folytában Költ Végzések. Tichy János Könyvnyomtatóintézetében, Nagy-Váradon 1833. 5. 224 Uo.
