Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Az ideológiai ellenfél és a politikai ellenség elkülönítésének problémái. Sajtóvita a baloldallal való együttműködés lehetőségeiről 1943 tavaszán
SAJTÓVITA A BALOLDALLAL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS LEHETŐSÉGEIRŐL 115 megválasztását. Ebből azonban a keresztény nemzeti politikára semmiféle kötelezettség nem hárul az iránt, hogy akármelyik országgyűlésen képviselt párttal összefogást kellene rendeznie. Ez nem áll sem a szélsőbaloldal, sem a szélsőjobboldal felé. Ahogy az egyik, úgy a másik is szemben áll az igazi keresztény és nemzeti politikával, a magyar keresztény királyság állameszméjével, ősi alkotmányos életformánkkal s éppen ezért sem az egyikkel, sem a másikkal semmiféle, még alkalmi szövetkezés vagy egyezkedés sem képzelhető el.” Sikertelenség? 1943 május közepétől hirtelen elapadt a megjegyzések, kommentárok száma. A vitázók csak alkalmanként szólaltak meg. Ezek közül kiemelkedett — s rövid tanulmánynak is beillett — Almásy Józsefnek a Jelenkor című folyóiratban közzétett írása, melyet a hercegprímásnak küldött válasszal párhuzamosan készített.117 A nyitókérdés tökéletes éleslátást tükröz. Egy keresztény és nemzeti védjegyű politikai berendezkedés118 közegében élő jobboldali és/vagy katolikus közszereplő „áruló- és eretnekszámba” veheti-e azokat, akik egy közös cél érdekében nyitottak arra, hogy más világnézeti alapon álló csoportokkal „politikai, taktikai, átmeneti együttműködést” kössenek, ha kellő garancia biztosítja, hogy „senki senkitől elvfeladást nem kíván”? Levezetésének más passzusaiban „válságos idők kívánta nemzeti koncentrációnak”, valamint „közönséges, semmiféle elvet nem érintő taktikai szövetségnek” nevezi az összefogást, mindig aláhúzván annak gyakorlati jellegét. A felelet leleményes. A kifejtésben a szerző referenciapontja a Szentszék álláspontja, mégpedig az az irányelv és praxis, mely a kereszténység értékeinek és szervezeteinek evilági célok szolgálatában történő „kihasználását” (általában) törekedett megakadályozni. Almásy nyomatékkai visszhangozza, hogy nem lehet azonosítani az egyház érdekeit valamely politikai csoport érdekeivel, semmiképpen sem lehet a katolicizmus sorsát politikai irányzatoktól függővé tenni, ezzel összefüggésben pedig erkölcsi vagy tételes törvényt sértő elveik, tetteik felett szemet hunyni. A royalista, nacionalista Action Franqaise mozgalom szentszéki elítélését és a francia baloldali értelmiségre is hatást gyakorló Sept című periodika megszüntetését emlegeti szemléletes példaként.119 A Vatikán azonban nem lépett fel — érvel a továbbiakban — a német Zentrum párttal szemben, mely „hic et nunc az adott 117 Almásy József-. Marxizmus és szellemiség. Jelenkor, 1943/14. 5-7. 118 Almásy a keresztény etika alapjáról érvelve, félreérthetetlenül fogalmazta meg a „keresztény” és „nemzeti” jelzőt magára illesztő politikai rendszerrel szembeni aggályait, nem csupán cikkekben, hanem elsősorban az 1942 elején megjelent könyvében. Lásd 88. jegyzet. Továbbá: Hantos- Varga Márta-. Szemben a totális nacionalizmussal - Almásy József politikai publicisztikája 1939- 1943, In: „Egyén és politikai gyakorlat”. Szerk. Gőzsy Zoltán - Vitári Zsolt. Pécs 2013. 75-90. 119 A Sept című folyóiratot domonkos szerzetesek alapították 1934 tavaszán. A pártok felett álló, a közéleti események iránt érdeklődő lapnak XI. Piusz személyesen adott szabad utat. A nacionalista jobboldal hamarosan pártatlanságának elveszítésével vádolta. Több más indok mellett a népfrontkormány miniszterelnökével, Léon Blummel közölt interjú (1937 február) következményeképp — pénzügyi okokra hivatkozva — szüntették meg. Chenaux PhL’Eglise catholique 95-115. Almásy egyébként nem azt állítja, hogy a Sept azonosult volna a baloldal céljaival, inkább arra utal, hogy a kelleténél jobban „belekeverte” a vallást és az egyházat a politikába.
