Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
MESTERTERV? A DEPORTÁLÁSOK DÖNTÉSI MECHANIZMUSA 5 kérdést - egyértelmű ugyanis, hogy amennyiben nem volt ilyen német követelés, akkor a deportálásokért a fő felelősség nem a német, hanem a magyar felet terheli. Teljesen nem zárható ki, hogy Sztójay tévedett és elfelejtette az ezzel kapcsolatos esetleges német nyomásgyakorlási kísérleteket, bár az rendkívül furcsa, hogy egy ennyire központi kérdésben véletlenül kompromittálta volna magát. „Tévedése” azonban több szempontból is érthető: egyrészt azért mert a „zsidókérdés megoldása” és a „deportálás” nem azonos fogalmak, másrészt pedig Sztójay magyar politikai elvbarátai már a német megszállás előtt is a zsidók deportálását szorgalmazták,16 azt tehát Veesenmayernek kérnie sem kellett. Nyilván más volt a helyzet Horthyval vagy a közigazgatási apparátus ingadozó tagjaival, akiknél ilyen nyomásgyakorlás szükséges volt, de Sztójaynál teljesen nyilvánvaló hogy felesleges lett volna ilyen impulzusokat közvetíteni feléje. Hozzá kell tennünk, hogy nem csak Sztójay állította azt, hogy a zsidókérdés megoldása a németek részéről óhaj volt csupán korántsem ellentmondást tűrő követelés: Jaross, és államtitkárai: Baky László és Endre László ugyanezt állították,17 annak ellenére, hogy már ezért az egy állításukért is fel lehetett volna akasztani őket. Az egyetlen konkrét és határozott német követelés, amit Jaross említett saját tárgyalásán, az volt, hogy 1944. április elején Veesenmayer Sztójay, illetve Winkelmann Jaross figyelmét hívta fel arra, hogy „nagyon sürgős volna a csillaggal való megjelölés.”18 Amikor a bíróság Jarosst arról kérdezte, hogy a zsidóság elkülönítését elrendelő illetve bizonyos hivatások gyakorlását eltiltó rendeletek hogyan születtek meg, német „nyomást” egyetlen szóval sem említett.19 Mindebből az is látszik, hogy Horthy illetve a magyar kormány előtt komoly mozgástér állt abban a tekintetben, hogy a németek igényeire milyen választ ad. Azt, hogy az érintettek ezzel pontosan tisztában is voltak, bizonyítják az a dokumentum, amelyben Horthy a deportálásokra visszatekintve még 1944. június végén egyrészt elismeri azt, hogy Magyarországon „több történt nálunk, mint maguknál a németeknél”,20 másrészt azok a dokumentumok, amelyek korábban a kormányzóhoz is eljutottak és részletezték azt, hogy a magyarországi deportálások szigorúságukkal és kegyetlenségükkel túltesznek még azon is, amit Németország más megszállt országokban művelt.21 Mester Miklós vallás és közoktatásügyi államtitkár és Arnóthy-Jungerth Mihály külügyminiszterhelyettes Sztójay és Horthy jelenlétében a június 26-ai koronatanácson, illetve a június 21-ei és június 27-ei és június 28-ai minisztertanácson egyaránt erre hivatkoztak 16 A zsidók kitelepítése a kormánypárt és a jobboldali ellenzéki pártok meghirdetett programja is volt. Részletekre lásd Ungváry Krisztián-. A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon. Bp., 2012. 17 Randolph L. Braham: i. m. 23. 18 Jaross vallomása 1945. december 20. Az Endre-Baky-Jaross per, 137. 19 Jaross vallomása 1945. december 21., Az Endre-Baky-Jaross per, 170-172. 20 Szinai Miklós-Szücs László (szerk.): Horthy Miklós titkos iratai. 4. kiadás. Bp. 1972 (továbbiakban HMTI), Horthy Miklós leirata Sztójay Döme miniszterelnökhöz a zsidókérdés „megoldása” terén tett kormányintézkedések „túlzásainak enyhítése” tárgyában, 85. szám, 451. 21 HMTI, Pro Memoria a magyar zsidóság helyzetéről 1944. május 25-én. 84. sz. dokumentum, 444-449.
