Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
HIVATAL VÁLLALÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDEJÉN 1161 Nép. János Sopron megyei királyi helytartó sem rejtette véka alá, hogy Pálffy utasításai a megyei hivatalnoki kar önálló hatáskörének megszüntetéséről, a megyekormányzó egyszemélyi felelősségéről, a tiszti ülések nyilvánosságának megszüntetéséről s azokon a jegyzőkönyvvezetés mellőzéséről élesen ellenkeznek az alkotmányos formák tiszteletben tartására vonatkozó korábbi ígéretekkel - amelyeket, mint láttuk, ő maga is hangoztatott a habozó hivatalvállalók meggyőzése érdekében. Mindezt a lakosság, de maguk a hivatalnokok is „az absolut kormányrendszer visszaállítása” előjelének fogják tekinteni, figyelmeztetett, „melytől szegény s boldog egyaránt irtózik”.102 Ha a megyék irányítását kezükbe vevő megyekormányzók körében is találkozunk efféle, a Schmerling által képviselt birodalmi centralizáció programjától, de Pálffy Mór helytartó rendteremtő célkitűzéseitől is távol eső politikai álláspontokkal, még inkább ez lehetett a helyzet a beosztott megyei hivatalnokok között. Róluk is maradtak fenn olyan jelentések, melyek mutatják, nem hallgatták el fenntartásaikat a provizórium eszközeivel kapcsolatban. Például Bihar megyében Nagy Lajos, az érmelléki járás főszolgabírája az 1862. januári tiszti ülésen kifogásolta a katonaság által az újoncozás előkészítésére megszabott rendkívül rövid határidőt. Ezután a megye királyi biztosa kijelentette, hogy csak úgy lehet a közigazgatást megszilárdítani, ha a községi elöljárók a kormányzat iránt hű és párton kívüli egyénekből állnak, ezért felszólította a járási tisztviselőket, hogy azokat a jegyzőket és községi bírákat, akiknek „politikai érzelmök gyanús”, mozdítsák el állásaikból, s helyüket „a közcélnak s legfelsőbb igényeknek megfelelő választottakkal” töltsék be. Erre kifakadt Nagy Lajos: „...őamár eddig is felizgatott s az 1848. évi törvények által jogosított népet ilyetén rendszabályokkal még elégületlenebbé nem teszi, ő Magyarországban pártot nem esmér, s ha az elnöklött királyi biztos úr a tisztviselő kartól továbbra is ilyetén eljárást követel, ő maga részéről hivatali székét azonnal odahagyja”. Pálffy utasítása nyomán áprilisban eltávolították hivatali posztjáról.103 A nyílt vélemény-nyilvánítást vállalóknál nyilvánvalóan jóval nagyobb számban voltak olyanok, akik erős kétségekkel és a jövőt illető bizonytalansággal, sőt félelmekkel telve hivatalnokoskodtak. Jól mutatja ezt, hogy amikor 1862 tavaszán a megyei kormányzóknak nyilatkozniuk kellett arról, kívánnak-e nyilvános tiszti ülések tartására engedélyt kérni, jó néhányan, akik erre nem látták alkalmasnak az időpontot, azzal is érveltek, a nyilvánosság előtt a „félénkebb lelkületű tisztviselők”, tartva az 1860-1861-es megszégyenítések ismétlődésétől, elbizonytalanodnának, nem mernék véleményüket kinyilvánítani.104 S persze olyanok is akadtak a provizórium hivatalnokai között, akik maguk is terjesztetamiért anyagi áldozatokat is kellett hoznia, melynek „súlyát vagyontalanságánál fogva még sokáig érzendi”. Sennyey jelentése Mailáthhoz, Buda, 1867. jan. 30. MNL OL D 185 1867:119. Vö. Ber- zeviczy A.: Az absolutismus kora Magyarországon i. m. III. 368.; Dobai András: Somogy vármegye közigazgatása az októberi diploma és a Schmerling-provizórium idején (1860-1865). Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 19. Kaposvár 1988. 234-240. 102 Simon Nép. János jelentése Pálffyhoz, Sopron, 1862. jan. 15. MNL OL D 191 1365.III. 1862. 103 Oláh Mátyás első alispán jelentése Pálffyhoz, Nagyvárad, 1862. febr. 15. MNL OL D 191 2333.III.1862. 104 L. például Lehóczky László Zemplén megyei főispáni helytartó jelentése Pálffyhoz, Sátoraljaújhely, 1862. ápr. 4. MNL OL D 191 1365.III.1862.
