Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
1140 DEÁK ÁGNES szegülőkkel szemben. A kettejük koncepciója közötti feszültség szinte az első pillanattól érezhető volt. Mindez óvatosságot parancsolt a hivatalviselést legalább fontolgatók körében is. Pálffy helytartó 1864 őszén felszólította Piukovics Ágoston Bács-Bodrog megyei főispáni helytartót, hogy óvatosan környékezze meg Olgyay Titust, Zichy János gróf topolyai jószágigazgatóját, aki korábban Pozsony megye főjegyzője, több alkalommal országgyűlési követe, 1861-ben ismét képviselő és megyei alispán volt, mivel abból, hogy Olgyay több alkalommal Pálffyhoz fordult különféle kérésekkel, arra következtetett, hogy az esetleg a kormányzathoz húz. A főispáni helytartó, aki jól ismerte Olgyayt, azonnal úgy nyilatkozott, hogy az „múltjából is kiderülő mérsékelt gondolkozásmódja következtében a magas Kormány intentióinak nem elvbeli ellenese ugyan, de mégis szolgálatának felajánlásával ahhoz csatlakozni — a political irány jelen habozásában — nem hajlandó...” Az óvatosság mindenesetre egyértelműen indokoltnak bizonyult.20 A hivatalviselési kedvet nem éppen ébresztő hatású volt a hivatalnoki fizetések nagyon alacsony volta - a megyék újjászervezésekor 1860 végén az 1848. márciust megelőző megyei gyakorlatot, intézményi kereteket és honoráriumokat tekintették irányadónak, ami a fizetéseket illetően a megszaporodott teendők és a megyei hivatalnoki tevékenység időközben bekövetkezett professzionalizációja nyomán teljesen képtelen helyzetet teremtett: a vagyonos birtokos nemesség hivatalviseléséhez szabott egykori alacsony honoráriumokból kellett volna megélnie most a hivatalnok családoknak.21 A leköszönt megyei tiszti karok tagjainak bármiféle hivatalos színezetű összejövetele tiltottnak minősült. 1862 januárjában például Nyitra megyében a vágújhelyi járás volt tisztviselői a hivatali ügyek lezárása végett gyűltek össze, de a találkozót a katonaság feloszlatta anélkül, hogy konzultáltak volna az új megyei vezetővel, aki viszont az ügymenet szempontjából ezt nagyon károsnak minősítette.22 Azt persze már minden bizonnyal ő is helytelenítette, hogy a leköszönt tisztviselők országszerte igyekeztek demonstrálni testületi szellemüket és összetartozásukat, a legkülönfélébb alkalmakat ragadva meg erre. A Szepes megyei volt bizottmány tagjai állítólag abban állapodtak meg, hogy azon a napon, amikor egyébként a bizottmányi üléseket tartani szokták, Lőcsén összejönnek, s a kaszinóban töltik az ebédet, „ha lehetséges, cigányzene mellett”. 1863-ban azután a megyei kormányzó kárörömmel már azt jelentette, hogy meggyérültek ezek az összejövetelek, s öt-hat személynél több nem jelent meg azokon.23 Pálffy persze igyekezett volna korlátozni e demonstratív eseményeket. 1862 márciusában - miután a Bihar megyei volt főispán, Haller Sándor 20 Piukovics jelentése Pálffyhoz, Zombor, 1864. nov. 23. MNL OL D 191 6526.VIII. 1864. 21 Vö. Nábráczky Antal Kraszna megyei főispáni helytartó véleményével, mely szerint a tiszti fizetések „a mai körülmények között legkevésbé sem szolgálnak ingerül hivatalok elvállalására”. Nábráczky jelentése Pálffyhoz, Szilágysomlyó, 1862. febr. 19. MNL OL D 191 4545.III.1862. 22 Beznák Ignác Nyitra megyei főispáni helytartó jelentése Pálffyhoz, Nyitra, 1862. jan. 27. MNL OL D 191 2255.III.1862. 23 Csáky Ágoston gróf Szepes városi kerület királyi igazgató jelentése Pálffyhoz, Igló, 1863. jan. 13. MNL OL D 191 93.IVA.1863.
