Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
HIVATAL VÁLLALÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDEJÉN 1141 gróf nevenapján körülbelül száznegyven vendég részvételével nagy ünnepséget tartottak, melyet a hivatalban lévő alispán politikai demonstrációnak minősített, Pálffy köriratban szólította fel a megyei vezetőket, hogy az efféle összejövetelek, „főleg ha azok tüntetési szándokkal vannak összekötve, tüstént betiltandók”.24 De a névnapok, vadászatok, zajos vendégeskedések ellenében felvenni a kesztyűt már eleve kudarcra ítélt vállalkozás lehetett. De hogy nem a hivatalban lévők megalapozatlan és túlzó aggodalmaskodásairól volt szó csupán, megerősíti Várady Gábor, Máramaros megye határozati párti képviselőjének visszaemlékezése, mely szerint minden név- és születésnap, újév, minden sátoros ünnepi összejövetel „megannyi megye gyűlésekül” szolgáltak az 1861 őszén leköszönt tisztviselők számára.25 Jól sejtették tehát a hivatali posztokon ülők, hogy ezek az alkalmak a „csapatépítés” és a politikai tekintetben nem aktív rétegekre való hatásgyakorlás fontos eszközét jelentették. Önmagukban hirdették: jelen vagyunk, kitartunk az országgyűlés programja mellett, és készülünk a jövőre. Az is tudatos demonstrálás eszköze volt, hogy e volt hivatalnokok magukról és másokról még a hirdetésekben, haláljelentésekben, stb. sem felejtették el megemlíteni „alkotmányos” hivatalnok voltukat.26 A későbbi visszaemlékezések tanúbizonysága szerint a lakosság széles rétegei rezonáltak erre a programra. Krasznai Péter is nagyon kategorikusan nyilatkozik a lakosság körében, de legalábbis a helyi eliteket alkotó középrétegekben a hivatalvállalókról alkotott képről: „...az idegen származású alkalmazottakat legfeljebb megvetettük, ellenben a helyükre vállalkozott magyarokat mint hazaárulókat gyűlöltük, és azoknak igyekeztünk megkeseríteni a kenyerüket, akik érezvén is ezen helyzetük súlyát, alig merték magukat hivatalukon kívül mutogatni. Egymás iránt is idegenek lévén nem irigylendő sorban küszködtek.”27 Ez egészen biztosan nem volt utólagos konstrukció, ezen évek hivatali irataiban is fel-felbukkan ugyanis e tudatos és demonstratív távolságtartás legalábbis a lakosság bizonyos hangadó csoportjai részéről - a társadalom helyi elitje nem tekintette comme il faut-nak bármilyen apró kérdésben is együttműködni az új hivatalnokokkal, csak a legszükségesebb ügyekben voltak arra hajlandók. Máriássy Borsod megyei főispáni helytartó ekképp jellemezte a helyi nemesség magatartását 1863 elején: „Gyűlölnek mindent, mi a legfelsőbb helyről jő - és ezt eléggé is mutatják az által, hogy a kormányközegeket csak elkerülhetlen önérdekükben méltatják arra, hogy velők érintkezzenek, akkor ugyan némi jó akaratot és simulást színlelnek, de magok között megint szájhősökké változnak...”28 De idézhetünk egy Heves megyei példát is egy politikai 24 Oláh Mátyás, Bihar megyei első alispán jelentése Pálffyhoz, Nagyvárad, 1862. márc. 30., Pálffy levélfogalmazványa a megyei és kerületi kormányzókhoz, Pest és Buda polgármestereihez, Buda, 1862. ápr. 4. MNL OL D 191 7897.IVA.1862. 25 Várady Gábor : Hulló levelek 2. füzet. Máramarossziget 1894. 239. 26 Hofbauer Lajos Arad megyei királyi biztos jelentése Pálffyhoz, Arad, 1862. febr. 16. MNL OL D 191 2594.III.1862. 27 Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916. Szerk. Kujbusné Mécséi Éva, Takács Péter. A bevezető tanulmányt írta Takács Péter. Nyíregyháza 2010. (A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények, 38.) 47-48. 28 Máriássy jelentése Forgáchhoz, Miskolc, 1863. jan. 8. MNL OL D 185 1863:52.
