Századok – 2015
2015 / 5. szám - Czoch Gábor: Városi tisztújítás Kassán 1848-ban
VÁROSI TISZTÚJÍTÁS KASSÁN 1848-BAN 1131 szavazók száma a 760 körülire tehető összes választásra jogosult közül, a későbbi napokon sorra kerülő, kisebb városi tisztségek megválasztásakor előfordult, hogy a leadott szavazatok száma a kétszázat sem érte el. A korábbi, 60 tagból álló választott község helyébe lépő képviselőtestület megválasztását, amely június hetedikén, a szavazatszedő bizottság kinevezésével vette kezdetét, aztán ismét nagyobb érdeklődés kísérte (a legtöbb szavazat, 393, báró Horváth Józsefre esett). E szavazás végeredményéről a szavazatszedők június 13-án tettek jelentést, amivel a tisztújítás mintegy kéthetes folyamatának érdemi része lezárult. A megválasztott képviselők eskütételét követően a tisztújítás ünnepi keretek között, beszédekkel és a Szent Erzsébet katedrálisban tartott istentisztelettel ért véget. A változások mérlege Ha csak a személycseréket nézzük, kétségtelen, hogy összességében az 1848-as kassai városi tisztújítás során nem történtek radikális változások. Ez az eredmény egybecseng a kérdésre vonatkozó szakirodalom megállapításaival, amely egyébként sajnos mindeddig csak néhány város példájára támaszkodhat.22 A tisztújításnak köszönhető változások mértékét megítélni azonban véleményem szerint csak több tényező figyelembe vételével célszerű. Először is, mint láttuk, a város élére új ember került, és a Képes Újság tudósításai alapján arra következtethetünk, hogy a közvélemény számára ennek volt a legnagyobb jelentősége és szimbolikus üzenete. Másfelől kétségtelen, hogy a város legszűkebb vezetésében csak részleges átrendeződés történt. A régi főbírót ugyan leváltották posztjáról, de Baranyai István azért nagyot mégsem bukott, hiszen megmaradt tanácsosnak. A korábban hivatalban lévő tizenkét másik tanácsos közül hatot választottak újra, egy pedig még 1847-ben elhunyt, így öt tanácsosnak kellett megválnia a tisztségétől. A helyükbe lépők azonban nem számítottak igazán új embereknek, hiszen mindegyikük tagja volt a korábbi vezető hivatali testületnek. Török Sámuel a választott község éléről emelkedett a tanácsosi székbe, Szojka Sándor főjegyző, Várjon Gábor aljegyző, Dobay Lajos tiszti főügyész, Szászy Ignác pénztárnok, Czittó Dániel számvevő, míg Polinszky Alajos uradalmi felügyelő volt korábban, vagyis az új tanácsosok személye is inkább a folyamatosságot erősítette a város vezetésében. Ugyanezt mondhatjuk el a többi hivatalviselő kapcsán is. A tisztújítás során összesen negyven hivatal betöltéséről szavaztak. Természetesen, az egyes posztokon történtek személycserék, egyesek számára a tisztújítás emelkedést hozott a ranglétrán, de új emberek alig kerültek a városi tisztikarba. Pontosabban, mindössze csak egy vásárbírói és egy pénztárnoki hivatalra választottak meg olyan személyt, akit nem találunk a korábban hivatalban levő tisztviselők sorában. Jelentősebb átrendeződést hozott ugyanakkor a választott község megszűnése, illetve a helyébe lépő képviselőtestület felállítása. A korábbi választott polgárok közül ugyanis csak 18 főt választottak képviselővé, míg további három 22 A városi vezetés megújulásának elmaradását hangsúlyozza például Balázs Péter Győr esetében. L. Balázs P.: Győr i. m. 237. Összefoglalóan erről Kajtár István: Magyar városi önkormányzatok 1848-1918. Bp. - Pécs 1992.
