Századok – 2015
2015 / 5. szám - Czoch Gábor: Városi tisztújítás Kassán 1848-ban
1124 CZOCH GÁBOR is, ki megértve keblünk édes vágyát, s az intő kornak hatalmas szózatát, résztvevőig hajla bennünket a nyilvánosság templomába vezetni - szentelje meg az ég továbbra is a tanácskozási téren maradandó részrehajlatlan szándékát”. A megmozdulásban részt vevő városi polgárság fő követeléseit, pontosabban, ahogy fogalmaz, a „kívánalmakat” Farkassányi Sámuel ismertette, hangsúlyozva, hogy Jelszavai e város közönségének: éljen a király, — hűség a Dynastiához — alkotmányos reform, egyetértés, testvériség, szabadság, béke rend”. Továbbá, bár kijelentette, hogy „a tekintetes tanács és a választott község vezérlete alatt kívánunk haladni” illetve, hogy a közügyek adminisztrációja és a közvetlen végrehajtás e testületeket illeti, azonban a „köz politikai tárgyakra nézve, nevezetesen mindazokra, mellyek az országgyűléshez tartoznak a jelen mód szerint tartandó közgyűlésekből vegyék utasításaikat és jelentéseik is itten tárgyaltassanak.” A 12 pont pártolását pedig rögtön adják követutasításba. A közgyűlés egyúttal Wirkner Károly Kassa második országgyűlési követének azonnali visszahívásáról is egyhangúlag döntött. Felmerült az első követ, Baranyai István főbíró visszahívása is, de ezt a többség végül elvetette. További kívánalomként jelent meg a polgárőrség aktiválása és a háromszínű nemzeti lobogó kifüggesztése a városház erkélyére. Farkassányi, ahogy fogalmazott, „a városi közönség képében” előterjesztette azt is, hogy „neveztessék Pest városának példájára egy bizottmány, melly e város helyettes bírójának elnöklete alatt a rend fenntartásáról célszerűen intézkedve, határozatait is foganatosítsa és eszközölje: hogy a rend fenntartásába a sorkatonaság ne elegyedjék” Konkrétan elő is sorolja, kiket javasolna e választmányba, amit minden bizonnyal előre egyeztettek. A közgyűlés a jegyzőkönyv tanúsága szerint a beterjesztett kívánalmakat „általános tetszéssel” és „éljen” felkiáltásokkal egyhangúlag elfogadta, csakúgy, mint a csendre és közbátorságra ügyelő bizottmányba javasolt személyeket is. Ezek között volt a második szónok, Koncz József is, Farkassányit pedig, aki magára nem tett javaslatot, közfelkiáltással beválasztották az így 12 főssé váló grémiumba. Az egyik közgyűlési résztvevőnek viszont azt a javaslatát, hogy e választmányba a tanács, a választott község és a polgári őrsereg egynéhány tagját is vegyék bele, az egybegyűltek elvetették, ami arra utal, hogy a választmány létrehozásának egyik nyíltan nem megfogalmazott célja a külső és belső tanács működésének ellenőrzése lehetett. Ezt követően, az elfogadott határozatoknak megfelelően, többször is sor került hasonló közgyűlésre; egyébként a tanácsülések nyilvánosságáról, mint tudjuk, az április törvények XXIII-ik, a szabad királyi városokra vonatkozó törvénycikke is rendelkezett. A megválasztott bizottmány pedig munkába lépett, és többször is együtt ülésezett a magisztrátussal. A városi tanács tulajdonképpen ideiglenessé vált, az ügyvitel biztosítása mellett legfőbb feladata a törvényben előírt új alapokra helyezett városi tisztújítás előkészítése és lebonyolítása lett. Ezt az átmeneti jelleget erősítette az is, hogy a főbíró, Baranyay István április 25-én, Pozsonyból hazatérve, mivel „némely iránta nyilvánított ellenszenvekkel találkozni kénytelen vala”, sértett hangvételű előterjesztésben bejelentette lemondását főbírói hivataláról. Tanácsnoki állását ugyanakkor megtartotta, ahogy fogalmazott: „hogy e minőségében a közjó előmozdítására addig is
