Századok – 2015

2015 / 5. szám - Czoch Gábor: Városi tisztújítás Kassán 1848-ban

1118 CZOCH GÁBOR polgári boldog létezés fel nem állhat, egészen semmi venni látszatik, [ami] jóvá nem magyarázható”.(523/1843.jan.24.) A tanács tehát nem kívánta tovább élezni a feszültséget a választott köz­séggel, ugyanakkor igyekezett védeni az álláspontját is, amit a hagyományos rend és a városi autonómia védelmével azonosított. A tanácsülések jegyzőköny­vei tanúsága szerint azonban a választott községgel folytatott vitában lényegé­ben alul maradt. A tisztújításra kinevezett királyi biztost ugyanis a helytartótanács azzal is megbízta, hogy nyugdíjazza „Antalffy András agg koru tanácsbelit előbbi fizetése megtartása mellett”, továbbá, hogy vizsgálatot foly­tasson „Újházy Lajos tanácsbeli ellen tett többféle panaszok” ügyében (7298/1845 dec.9.). A helytartótanácsi engedély kézhezvétele után pedig a város vezetése még 1845. december 16-án a tanácsból és a választott község tagjaiból álló küldöttséget nevezett ki, amely felkereste az ismételten megbízott királyi biztost „személye iránti előleges tartozó tiszti kötelesség és tiszteletnek e város részéről ünnepélyes kinyilvánítására”(7416/1845.dec.l6.). A választásokat megelőzően az elaggott korú tanácsos korábban már kez­deményezett és előlegesen jóváhagyott nyugdíjazásának, illetve a kifogásolt ma­­gatartású tanácsos ügye mellett a választott község további javaslatokat is meg­fogalmazott a tanács felé, amelyeket a tisztújítás alkalmával kívánt érvényesíte­ni. Ezek szerint Kassa legnagyobb jövedelmet hozó birtokának, a forrai urada­lomnak a hivatalban lévő tiszttartóját is nyugdíjazni kívánták, illetve javasolták azt is, hogy az uradalomtól válasszák külön a hegyaljai szőlőket és kezelésükre külön tiszttartó kinevezését szorgalmazták. Ugyanakkor a forrai uradalmi pénztár, és a városi erdőbirtokok jövedelmeinek ellenőrzésére megbízott hiva­talnokok számát takarékossági okokból csökkenteni szerették volna. Végül pe­dig a városi levéltár kezelésére egy állandó levéltárosi állás rendszeresítését kezdeményezték. Javaslataikhoz a tanács hozzájárulását kérték, továbbá azt, hogy ezekhez a királyi biztos közbenjárásával szerezze meg az uralkodó jóváha­gyását (525/1846.jan.23.) A tanácsosok két ponton vitatkoztak csupán e javas­latokkal. Egyrészt tanács a gyorsabb elbírálás érdekében a királyi biztos kike­rülésével közvetlenül akarta a javaslatokat a felsőbb kormányszékek elé ter­jeszteni, amivel aztán a választott község is egyetértett. Ennek hátterében fel­tehetőleg az a szándék is állt, hogy korlátozzák a királyi biztos szerepét. Nézet­­különbség maradt azonban a forrai uradalom ügyében, mivel a tanács ezt a na­gyobb haszon reményében bérbe akarta adni, míg a választott község a város saját kezelésében kívánta tartani. Mivel a két grémium ebben nem jutott egyez­ségre, úgy döntöttek, hogy a választott község eltérő véleményét e tárgyban kü­lön csatolva terjesztik fel a kamarának (884/1846.febr.6.) A tisztújításra végül 1846. február 17. és 19. között került sor. (1131/1846. febr. 17.-18.-19.). A választás napján kora reggel a „Város Tanácsa, Választott polgári Községe és egész tiszti kara a szokott tanácsi teremben öszvegyűlvén legis legelőbb a Szentlélek meghívása végett egy testben a helybeli Parochiális és Székes egyházba elmentek” majd ezt követően az erre kinevezett „ünnepé­lyes küldöttség” szállásán felkereste a királyi biztost, és őt a városházára kísér­te. A tanácsteremben a „Nagy számmal egyszersmind öszve gyűlt minden

Next

/
Thumbnails
Contents