Századok – 2015
2015 / 5. szám - Czoch Gábor: Városi tisztújítás Kassán 1848-ban
VÁROSI TISZTÚJÍTÁS KASSÁN 1848-BAN 1117 sőbb parancsot” nem kapnak, Petrovay István levelének tárgyalását felfüggesztik (145/1843.jan.l0.), vagyis magyarán, nem tekintik illetékesnek. A választott község azonban két héttel később levélben fordult a tanácshoz, amelyben a nyugdíjazandó tanácsosoknak a hivatali fizetésüknek megfelelő nyugdíjat javasoltak, azzal, hogy tanácsi véleményként ezt küldjék tovább a királyi biztosnak. A meglehetősen terjedelmes jegyzőkönyv szerint a tanácsülésen részt vevő polgárnők, vagyis a választott község vezetője, Kloczkó János nyomást gyakorolt a tanácsra, kijelentve, hogy amennyiben a tanács késlekedne átküldeni véleményét a biztosnak, akkor a választott község fogja ezt megtenni. A tanács úgy döntött, hogy enged a nyomásnak és „a rendfeltartása érdekében múlhatatlanul megkívántató kölcsönös egyetértés fentartása s köz polgári nyugalom háborításának és esedhető viszálkodások elhárítása tekintetéből” felülbírálta korábbi döntését, vagyis tárgyalás alá vette az ügyet, bár Petrovay megbízatásának meghosszabbítása kérdésében még nem kapott választ felsőbb helyről. Hosszasan kifejtett véleményük szerint a törvényesen megválasztott városi tanácsosok, hacsak nem követnek el valamiféle bűncselekményt, a közszolgálatáért kiérdemelt éves fizetésüket nem veszíthetik el. Egyébiránt, egy tanácsosnak kötelessége „amennyire csak ereje engedi, élete utolsó napjáig a közjóra munkálkodni”, hiszen megválasztásuk életre szóló megbízatást jelent. A tanács több okból kifolyólag is ellenezte a nyugdíjazást. Részletes fejtegetésük szerint ez egyrészt felesleges terheket róna a városi házipénztárra. Ezen túl pedig rossz például szolgálna, hiszen ha a választott község kezdeményezése jóváhagyást nyer, mi akadályozza meg, hogy a jövőben nem fogják ismét megkísérelni egyes nekik nem tetsző tanácsosok hasonló elmozdítását? Ennek következményeként továbbá, szól a tanács okfejtése, egyes korosabb tisztviselők majd hiába reménykednek, hogy fáradságos munkájuk jutalmául végül tanácsosok lehetnek, vagy a példa alapján esetleg szintén nyugdíjba akarnak menni, „mintsem életük végéig szolgálni”, így pedig „kevés évek múlva talán több lehet a nyugalmazott városi tisztviselő, mint a valóságos”, amit a házi pénztár nem fog elbírni, és újabb adóterhet fog jelenteni a polgároknak. A tanácsi vélemény tehát az, hogy a nyugdíjazásra vonatkozó indítvány rossz és szükségtelen. Amennyiben pedig egy tanácsos elhalálozása miatt üresedés támadna, nincs szükség annak azonnali betöltésére, a tanács el tudja látni a feladatát a következő tisztújításig „ha mindjárt a fél Tanács egészen ki is halna”. A tanács döntése értelmében mindezen okokat az uralkodónak is ki fogják fejteni, a nyugdíjazás „függőben hagyását” kérvényezik és erről Petrovay Istvánt is értesítik azzal, hogy mindenestre a nyugdíj csakis az egész éves bérnek megfelelő összeg lehet. A választott községnek ugyanakkor a jegyzőkönyv tanúsága szerint komolyan a szemére hányták, hogy a vitatott indítvánnyal, „nemcsak önkéntes félre lépést tőn, de folyamodását a már megszűnt királyi biztoshoz, mint még mindig olyashoz czímezve intézvén, s illy úton felterjesztvén [...] a városok alkotmányos szabadságukat önként csorbítani, egyszersmind a tanács és a Választott Község közötti rendtartási egyetértést, melly nélkül a közjó és a
