Századok – 2015
2015 / 5. szám - Tóth Árpád: Nemesség, polgárság és honorácior értelmiség határán: városi tisztségviselők a késő rendi társadalom korszakában
VÁROSI TISZTVISELŐK A KÉSŐ RENDI TÁRSADALOM KORSZAKÁBAN 1109 Iád, a Malik dinasztia Szentgyörgyről érkezett Pozsonyba: két fivér közül Johann Heinrich (mh. 1731) a városi kamaránál szolgált segédként, öccse, Johann Christoph (71691-1761) viszont tanácsnok, városbíró (egyúttal gyülekezeti felügyelő) lett. Utóbbinak fia, Karl Wilhelm (1724-1788) lényegében megörökölte apja helyét, ugyanis már 1762-ben ő is tagja lett a városi tanácsnak, és a későbbiekben annak magasabb tisztségeit is betöltötte. A Malik családnál, csak úgy, mint a szintén szentgyörgyi Schützöknél azt is tudjuk, hogy a Pozsonyba települő családtag apja saját lakhelyén szintén tanácsnok volt. Ugyanez a helyzet a bazini gyökerű és az előzőekhez hasonlóan nemesi jogállású Karner családnál, ahol a Pozsonyba költözött Ferdinand (71724-1801) városi hivatali pályafutást követően került be a városi tanácsba. Két fia közül Gabriel (1766-1803) még apja életében, 1798-ban tagja lett a pozsonyi magisztrátusnak, bátyja Ferdinand Michael (1761-1781) pedig igen fiatalon bekövetkezett halálakor már járulnokként vett részt a városi igazgatásban. A személyek ismertsége miatt érdemes egy esetet közelebbről is megvizsgálni. A pesti egyetem esztétika professzoraként és újságszerkesztőként a reformkori művelődéstörténet művelői előtt jól ismert Schedius Lajos 1794-ben Pozsonyban kötött házassága révén az íróként is jeles életművet maga után hagyó Kari Gottlieb Windischnek lett a veje.47 A két személy ekkénti bemutatása azonban csak egy a lehetséges értelmezések közül. Egy másik beállításban azt hangsúlyozhatnánk, hogy a nyugat-magyarországi térség két nemesített evangélikus tisztviselőcsaládja között létesült házassági szövetség, ugyanis Schedius apja Győrben, egy további rokona (talán nagyapja) pedig Modorban töltött be tanácsnoki tisztséget, Windisch viszont maga volt Pozsonyban tagja a belső tanácsnak, és nemzetségének előző nemzedékeiben is azonosíthatunk városi írnokot és tisztiorvost.48 Az eset arra figyelmeztet, hogy egyes esetekben a városi tisztviselők társadalmi helyzetén belül a városi polgársághoz kötődő, a nemesi és az értelmiségi szerepek között aligha lehetséges éles határt megvonni. A társadalmi státusok összetettségét másik oldalról világítja meg a következő példa. Az evangélikus Szloboda család a Pozsony környéki térség átlagos kézműves családjaként jellemezhető a 18. század utolsó évtizedeiben, az 1800 47 Róluk újabban: Balogh Piroska : Ars scientiae. Közelítések Schedius Lajos János tudományos pályájának dokumentumaihoz. (Csokonai könyvtár 38.) Debrecen 2007.; Briefwechsel des Karl Gottlieb Windisch. Hrsg, von Andrea Seidler. Bp. 2008.; Jozef Tancer: Im Schatten Wiens. Zur deutschsprachigen Presse und Literatur im Pressburg des 18. Jahrhunderts. Bremen 2008. 48 Windisch (1725-1793) kereskedőnek tanult és akként került be a választott polgárságba, apja, Georg Christoph (71682-1764) szintén vaskereskedő és választott polgár volt Pozsonyban, nagybátyja, Johann Gottlieb (1689-1732) a város tiszti orvosa, egy távolabbi rokona, Franz Christoph pedig az 1680-as és a 1720-as évek között a városi törvényszék ímoki tisztségét töltötte be. Schedius apja, Christoph Győrben volt városi tanácsnok és a gyülekezet konventjének tagja az 1780-as években, szintén Christoph nevű bátyja városi levéltárnoki és jegyzői hivatalt viselt. (A Győri Evangélikus Egyház levéltára, házassági anyakönyvek, pl. Josephus Rath házassága 1789-ben, Joannes Theopilus Schöpf házassága 1800-ban, Mathias Spieszmayer házassága 1823-ban. Kovács Géza-. A győri evangélikus egyházközség története 1520-1785. Győr é. n. [1999.], 405. Feltehetően ehhez a családhoz tartozott az a Christoph Schedius, aki Johann Ferdinand Weissbeck modori lelkész 1698-ban a pozsonyi német evangélikusoknál tartott esküvője alkalmával modori tanácsnokként a vőlegény egyik tanúja volt.
