Századok – 2015
2015 / 5. szám - Tóth Árpád: Nemesség, polgárság és honorácior értelmiség határán: városi tisztségviselők a késő rendi társadalom korszakában
1108 TÓTH ÁRPÁD gésben a kora újkori német városok esetében tekinthető szakkifejezésnek, ugyanis a sváb és frank területeken némely városokban (például Augsburgban vagy Nürnbergben) a választott városvezetői posztok betöltése csak meghatározott családok tagjaira korlátozódott, a tisztújítások során egyedül ezek tagjai közül lehetett választani. Ez a jogilag is megerősített zártság egyfajta városi nemesség kialakulásához vezetett a délnémet térségben, ennek magyarországi párhuzamát azonban eddig nem sikerült bizonyítani. Ami ehelyett tetten érhető, az a tisztviselői dinasztiák kialakulása és működése. A pozsonyi gyakorlat alapján három mintát különböztethetünk meg: helyi dinasztiákat, térségi dinasztiákat és az egyetlen nemzedékre szorítkozó polgári tisztségviselés után még magasabbra emelkedők típusát. A 18. században erőteljes az első kettő típus jelenléte. Az elsőre lehet példa a két Johann Christoph Burgstaller esete. A nagyszombati vaskereskedő fiaként Pozsonyba költözött idősebb Burgstallert (?1656—1730) már 1686-ban tanácsnokként említik az evangélikus egyház anyakönyvei, és hamarosan (felváltva) városbírói és polgármesteri tisztséget is betölt, és tekintélyét a gyülekezeti felügyelői megválasztása is bizonyítja. Figyelemre méltó, hogy azonos nevű fia (?1674—1758) már apja életében és hivatalviselése idején, 1723-ban tagja lett a városi tanácsnak, miután városi írnoki feladatot végezve és a választott polgárság tagjai bekerülve tekintélyt szerzett. Az Arany Griffhez címzett gyógyszertárat vezető Kochmeisterek szintén generációról generációra viselték a városi tanácsnoki tisztséget Pozsonyban (Johann Georg az 1720-as években, fia, az 1768-ban elhunyt Johann Andreas az 1760-as években), igaz, ebből a nemzetségből nem került senki a város élére és (belső) tanácsi jelenlétük sem volt folyamatos. Ennél jellemzőbb gyakoribb azonban, hogy egy-egy család tagjai több városban is viselnek városvezetői beosztást. Legalább tíz olyan evangélikus tisztviselő családról tudunk a 18. század végi és 19. század eleji Pozsonyból, amelyben más városokban is azonosítani tudtunk férfiágon közeli rokonokat. E kapcsolatok közül a legtöbb Bazin, Modor és Szentgyörgy — tehát a Pozsonyhoz közeli kis szabad királyi városok — felé mutatott, de itt sem minden esetben „felfelé” (vagyis, hogy a kis városokból igyekeztek Pozsonyba a rokonok). A nagy múltú és népes Segner nemzetség például a 19. század első felére már elhagyta a koronázó várost, amikor egy leszármazott Szentgyörgy polgármesterként tűnik fel. Más esetekben nem szabad királyi városok — mint a csallóközi Somorja —, vagy távolabbi térségek — Ruszt, Kőszeg és Sopron, illetve Bártfa és Eperjes, valamint a szepesi koronavárosok — városvezető dinasztiái irányába mutatnak kapcsolódást. Ilyenkor jellemzően azokon a helyeken régtől beágyazott városvezető nemzetségek egy-egy ága kerül Pozsonyba és kerül be a magisztrátusba. Ilyennek tekinthető a Kőszegről érkezett nemes ügyvéd, Michael Mikos (71676-1732), aki 1720-ban már városi tanácsnok Pozsonyban, akinek — városi tisztséget nem viselő fiától származó — unokája, a fiatalon elhunyt Joseph Michael (1776-1799) városi írnok lesz. Egy másik szláv nevű csaus elit vagyoni helyzetét és politikai befolyását a jómódú nemesi életforma megteremtésére, családi kapcsolatok létesítésére, felhalmozott tőkéjük földbirtokszerzésre fordítására igyekezett — sikerrel — felhasználni.” Pálmány B A reformkori országgyűlések i. m. 50.
