Századok – 2015
2015 / 5. szám - Tóth Árpád: Nemesség, polgárság és honorácior értelmiség határán: városi tisztségviselők a késő rendi társadalom korszakában
1098 TÓTH ÁRPÁD Stephan Schütz ügyvédé, akit az 1793. jún. 12-i tisztújítás alkalmával választottak be a városi tanácsnokok körébe, majd ezt követően még aznap letette a polgáresküt a városi tanácsi jegyzőkönyvének tanúsága szerint. A feltűnő időzítésű polgárfelvétel nyilván a formaságok betartása miatt volt fontos, ugyanis az ekkor 42 éves, helyben született ügyvéd családi háttere aligha hagyott kétséget a megválasztói előtt: apja, Balthasar Schütz ugyancsak tanácsnokként szolgálta a várost 1787-ben bekövetkezett haláláig legalább negyed századon keresztül.19 Az előzőleg említett esetek talán úgy értelmezhetők, hogy az évtizedek múlásával ezeket a formai szabályokat egyre kevésbé érezték kötelező érvényűnek a tisztújítás során az érintettek: sem az azt levezénylő királyi biztos, sem a választott polgárság. Levonhatjuk a következtetést, hogy a korabeli Pozsonyban nem számított evidenciának, hogy a városi tisztségek viselésének előfeltétele lett volna a polgári jogállás. Más városokban viszont azt feltételezhetjük, hogy a városi hivatalnokok körében a polgári címért való folyamodás egyedüli vagy elsődleges motívuma a tisztség elnyerése volt. Ez utóbbi gyakorlat jellemezte Győrt, ahol az 1750 és 1848 közötti évszázadban 56 fő — az összes polgárkönyvbe iktatott 4525 személy 1,2 százaléka — nyerte el a polgári jogot úgy, hogy jogcímként a városi vezetésben betöltött tisztségét nevezte meg a polgárkönyv. E csoport összetételét vizsgálva megállapítható, hogy a legtöbben a városi irodán vagy az ügyészségen viseltek tisztséget (36 fő), de előfordultak körükben az árva-, a gazdasági és a mérnöki hivatalnál vagy a városi kapitány alárendeltségében működők is. Habár Győr esetében jelenleg nem ismerjük az egyes hivatalok létszámának belső arányait, a városi tisztviselőként felvett polgárok megoszlása valószínűleg durván megfelelhet annak. Az is megfigyelhető, hogy vezető pozíciót betöltő személyek (három tanácsnok, négy főjegyző, két főügyész) ugyanúgy szerepelnek a polgári címet szerzettek között, mint alacsonyabb rangúak (például három járulnok, két aladószedő vagy az árvahivatal segédje). Előfordul tehát mindkét polgárfelvételi minta: a már tekintélyt szerzett, rendszerint a városi igazgatáshoz képest kívülről érkezett személy városvezetővé válásakor a szabályokhoz igazodva a polgári jog szerzése, illetve a kezdő kishivatalnok pályakezdésekor elnyert polgári cím. Nem tudjuk azonban megítélni, hogy Győrben a városi tisztviselők mekkora része nem szerzett polgári jogot élete vagy pályafutása során, ami tehát Pozsonyban a reformkorra már jellemzővé vált. Kisnemesi háttér vagy nemesedési aspirációk: a városvezetők mint nemesek ? Legalább az 1930-as évektől visszatérő megállapítás a szakirodalomban, hogy a városi tisztviselők meghatározó része nemesi jogállású.20 A nemesi kötő19 Stephan Schütz polgárrá válása: AMB. 2. a. (Bürgerbücher) 1793. jún. 12., Balthasar Schütz halála: 1787. jún. 3., rokoni relációjukra ld. Stephan Schütz házasságának bejegyzését az anyakönyvbe (1793), Balthasar Schütz tanácsnoki beosztásának első ismert említése egy 1762. szept. 19-i házassági bejegyzésben. 20 A városi nemesség különféle csoportjairól 1. Bácskai Vera: Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Bp. 2002. 139-144., az előzményekre újabban: Németh István: Polgár vagy nemes? A vá
