Századok – 2015
2015 / 5. szám - Tóth Árpád: Nemesség, polgárság és honorácior értelmiség határán: városi tisztségviselők a késő rendi társadalom korszakában
VÁROSI TISZTVISELŐK A KÉSŐ RENDI TÁRSADALOM KORSZAKÁBAN 1097 zett, hanem egy önmagát kiegészítő, oligarchikus városvezetés kialakulását segítette elő.15 A városi tisztviselők polgári kötődését sajátos módon tükrözi az a gyakorlat is, hogy a rendi országgyűlésen jellemzően városi tisztviselőik képviselték követként (a kollektív nemességgel rendelkező) szabad királyi városokat. Az 1825 és 1847 közötti diéták alsó tábláján az összes (461) városi követ közül 131-et mint városa tanácsnokát jelölték meg, de rajtuk kívül a 81 városbíró, 39 polgármester és 46 városkapitány, vagyis összesen 166 személy szintén a belső tanács tagjai közül került ki. A város apparátusából érkezett a 73 fő- vagy aljegyző, 38 fő- vagy alügyész, és 6 további városi tisztviselő.16 Összességében tehát a városi követek közel kétharmada (64,4 százaléka) valamilyen városvezető posztról jutott el a pozsonyi diétára. Vagyis megállapítható, hogy a város képviseletét kifelé, a legfontosabb rendi közjogi fórumon is döntő mértékben a városi vezetés testesítette meg. Kérdés azonban, hogy mennyire tekinthető ez alapján automatikusnak, hogy a városok irányítói a polgárság részét alkották. Habár a polgáriság tartalma és az azonosulás a polgársággal önmagában is sokrétű és árnyalt elemzésre érdemes problémakör17, a rendi értelemben vett polgársághoz való tartozás formális aktusa, a polgárfelvétel vizsgálata alkalmas eszköz lehet arra, hogy a polgári identitás minimális szintjét megállapítsuk. Innen nézve figyelemre méltó, hogy Pozsony esetében az 1802 és 1848 között vezetett polgárkönyvben és a Helytartótanácsnak évente felterjesztett polgárfelvételi jegyzékekben egyetlen alkalommal sem találkozunk olyan esettel, hogy városi tisztviselő a tisztségére történő megválasztását vagy kinevezését megelőzően polgári jogot nyert volna - eltekintve azoktól a helyzetektől, amikor az illető előbb polgári foglalkozást űzött, és csak később választották meg vezetői posztra. Az is csupán négyszer fordult elő, hogy mint városi tisztviselő került volna be a polgárok testületébe: 1808-ban a főjegyző, 1827-ben a városi számvevő, 1836-ban az adószedő, 1843-ben viszont egy jóval alacsonyabb rangú hivatalnok (a városi iroda egyik járulnoka) tette le a polgáresküt. Figyelemre méltó azonban, hogy Johann Niedermayer főjegyző a polgárrá válásának idején már 13 éve viselte ezt a hivatalát, Michael Keller számvevő 1806-ban már a városházán részesült rangemelésben (adóhivatali segédből ekkor lett számtiszt) és Kari Kettner adószedő is három éve ezt a posztot töltötte be a polgárfelvétele idején.18 Sajátos eset 15 Oszetzky D.: A hazai polgárság társadalmi helyzete a rendiség felbomlása idején. Bp. 1935. 51-57. 16 Az 1825-1848 közti országgyűlésekre 1. Pálmány Béla: A reformkori országgyűlések magyar történeti almanachja, 1825-1848. Bp. 2011. 1. köt. 51-52. 17 Bácskai Vera: A régi polgárságról. A rendi társadalom utolsó évtizedei. In: Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon. Szerk. Kövér György. Bp. 2006. 15-37.; Gyáni Gábor: Az urbanizáció társadalomtörténete. Bp. 2012. 67-158. 18 Niedermayer kinevezése: Archív Mesta Bratislavy (AMB), 2. a. (Protocolla Magistratuales) 1798. N. 1970. passim (júl. 26.), Keller előléptetése: uo. 1806. N. 1521., Kettner pedig ezt a posztot töltötte be nősülése idején, 1833-ban: Magyar Nemzeti Levéltár - Országos Levéltár, X7770 (A pozsonyi német evang. egyház anyakönyveinek mikrofilm-másolatai). A továbbiakban az anyakönyvi adatok esetében csak az évszámot közlöm, a pontos jelzetet viszont nem, mivel a kötetek végén jó minőségű mutatók állnak rendelkezésre, maguk az anyakönyvek pedig a Pozsonyban őrzött eredetin kívül és a budapesti mikrofilmmásolaton kívül az interneten a Family Search honlapon is megtalálhatók. (https://familysearch.org/search/ collection/1554443)
