Századok – 2015
2015 / 5. szám - Tóth Árpád: Nemesség, polgárság és honorácior értelmiség határán: városi tisztségviselők a késő rendi társadalom korszakában
1096 TÓTH ÁRPÁD mely mezővárosok vezetőit is felsorolták. A Länderer nyomdában készült Közhasznú Honni Vezér például már első kiadási évében (1832-ben) Eger, Kecskemét, Nagykőrös, Miskolc, Nyíregyháza tisztségviselőit is megnevezte, miután sorra vette a szabad királyi városok vezetését, az 1840-es kiadás pedig a korábbi listát kibővítette Baja, Nagybecskerek, Nagyvárad, Pápa és Rimaszombat hivatalnokaival.12 Mekkora csoportnak tekinthető összességében országos léptékben a városi tisztviselők köre az 1848 előtti évtizedekben? A Pestre vonatkozó archontológiai gyűjtés szerint a 19. század első felében összesen 43 új (rendes) tagot választottak a 12-13 fős városi tanácsba, a szintén intenzíven kutatott Pozsonyban ugyanebben az időszakban viszont csak 28 személy került be a magisztrátusba.13 A kisebb városokban azonban csak 6-8 tanácsnok alkotta a testületet. E számok alapján az összes szabad királyi város belső tanácsainak tagsága egyszerre mintegy 500 fő lehetett. Ehhez számítandó hozzá az alacsonyabb beosztású hivatalnokok köre, amely kategóriából Pesten 1791-en 28, 1847-ben viszont 114 kapott fizetést.14 Ennél a kategóriánál az országos szintre kiterjesztett becslés jóval bizonytalanabb, talán 500 és 1000 közé tehető egy-egy időmetszetben. Mindezt a nem szabad királyi városi jogállású, de jelentősnek számító városok hasonló tisztségviselőivel kiegészítve talán összesen 1500-2500 körüli személlyel számolhatunk, az új kinevezések révén pedig a korszak egészére 5000-10000 körüli létszámot feltételezhetünk. Ehhez a tömeghez képest mai ismereteink igen csekélyek; az élethelyzetek, karrierutak széles változatosságot mutathatnak a rendi (vagy rendies, például felekezeti) hovatartozás, a helyi hagyományok és az egyéni adottságok szerint. Éppen ezért az alábbi megfigyelések és megállapítások aligha alkalmasak arra, hogy a réteg egészére általánosítsuk őket. A városvezetők polgári kötődése A szabad királyi városi tisztviselők a kor társadalmi viszonyai közötti pozícióját vizsgálva kiindulópontként megfogalmazható, hogy a rendi világ logikája szerint leginkább a polgársághoz tartoztak, amennyiben tisztségük szerint saját városuk polgári közösségének voltak az elöljárói. A választott tisztviselők — eredetileg és elvben — a polgárságtól kapták megbízatásukat, a kinevezettek pedig a városi tanácstól nyerték tisztségüket. Igaz, a 18. században az a rend terjedt el, hogy a tisztújítás alá eső tisztségekről nem a polgári jogállásúak teljes közössége döntött, hanem a választott polgárság, és a jelölés „felülről” érkezett, vagyis a hivatalban lévő városi tanács (tisztségüket élethossziglan viselő) tagjai tehettek javaslatot az új tagok személyére. Az ezzel a változással végbemenő hatalmi eltolódás azonban nem valamely más rendi csoportnak kedve12 Közhasznú Honni Vezér 1832 és 1840. 13 Schmall L.: Adalékok i. m. 180-185. Pozsony esetében a számítás a tisztújításokról szóló feljegyzéseken alapul, amelyek a városi tanácsi jegyzőkönyvekben találhatók. 14 Schmall L.: Adalékok i. m. 119-128.
