Századok – 2015

2015 / 5. szám - Tóth Árpád: Nemesség, polgárság és honorácior értelmiség határán: városi tisztségviselők a késő rendi társadalom korszakában

A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG KÖZJOGI HELYZETE ...1790-1830

1095

Definíció, körülhatárolás, létszám

Kiket tekinthetünk városi tisztviselőknek a tárgyalt korszakban? Ennek megítéléséhez az egyik lehetséges út egy olyan adatbázis létrehozásának keresztül vezetne, amely a városi igazgatásban döntéshozó és/vagy adminisztrációs feladatkört betöltő összes személy adatait magában foglalja.9 A városi tisztviselők körének lehatárolásánál fontos elvi döntéseket kell meghozni, így azt, hogy mely tisztségek viselőit tekintsük városatyának. A szakirodalomban gyakori ugyanis, hogy csupán a városi tanácsok tagjaira fordítanak figyelmet, holott már a közepes nagyságú városokban is előfordulnak további városvezetői tisztségek. Ezek alapvetően négy nagy egységbe csoportosíthatók:

(1.) A városi igazgatás jogéletét felügyelő és a városokat kifelé képviselő jegyzők és ügyészek (nagyobb városokban fő-, al- és tiszteletbeli címmel), továbbá actuariusaik.

(2.) A jegyző munkáját segítő, 2-4 hierarchikus szintet képező írnokok — a tulajdonképpeni írnokok (cancellisták), a járulnokok (accessisták) és a napidíjas vagy anélküli gyakornokok (diurnisták) —, valamint az iktató, a levéltárnok.

(3.) A városi jövedelmek egy-egy csoportjáért felelős pénztárkezelők (adószedő, kamarás), valamint a számvevő, az árvagyám, a telekbíró, a városgazda a beosztottjaikkal (helyettesekkel és írnokokkal).

(4.) A szakértelmiséginek tekinthető posztok viselői (tiszti orvos, mérnök).

Az is kérdés, hogy mely településeket indokolt ebben az összefüggésben városnak tekintenünk. A probléma lényege, hogy a korban alkalmazott hivatalos városdefiníció szerinti városállomány sem a kortársak megítélése, sem a történettudomány utólagos értékelése szerint nem feleltethető meg a ténylegesen városi szerepkört betöltő települések halmazának.10 A szabad királyi városokat felügyelő kormányszékek (a Helytartótanács és a Magyar Királyi Kamara) nyilvánvalóan rendelkeztek kidolgozott képpel arról, hogy a negyedik rendet alkotó városokban milyen — választott vagy kinevezett, élethossziglan szóló vagy a következő tisztújításig érvényes — tisztségek betöltői számítanak ilyennek, ám számos és különféle jogállású (püspöki civitas, illetve szabadalmas) mezővárosban hasonló struktúra épült ki a 19. század első felére.11 Az egykorú, a kormányzattól független kiadású címtárak tudomásul is vették a megváltozott helyzet — a hivatalos rendi-jogi szemlélet erejének gyengülését — és olykor né9 A korszakra nézve hasonlóan teljeskörű kutatás folyik a rendi polgársággal kapcsolatban „A magyarországi szabad királyi városok polgársága a 18. század közepétől a 19. század közepéig (Prozopográfiai adatbázis létrehozása)” című, K. 83731. számú OTKA kutatás keretében, Tóth Árpád vezetésével, Czoch Gábor és Németh István részvételével, amely a városokban vezetett polgárkönyvek adataira építve végez adatgyűjtést az újonnan felvett polgárokról, köztük jelentős számú városi tisztviselőről.

10 Bácskai Vera - Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp. 1984., Czoch Gábor-. A reformkori urbanizáció és a polgárság megítélésének kérdései. In: Uő: „A városok szíverek”. Tanulmányok Kassáról és a reformkori városokról. Pozsony 2009. 15-38.

11 Például Nyíregyházán, 1. Hársfalvi Péter-. Az önkormányzat Nyíregyházán a XVTII-XIX. században. Bp. 1982. 40-41.