Századok – 2015
2015 / 5. szám - Tóth Árpád: Nemesség, polgárság és honorácior értelmiség határán: városi tisztségviselők a késő rendi társadalom korszakában
1094 TÓTH ÁRPÁD Egy másik lehetséges megközelítés a modern hivatalnoki foglalkozás kialakulásának társadalmi körülményeire helyezi a hangsúlyt. A Max Weber szociológiája által ihletett szempontrendszer arra fókuszál, hogy a bürokratikus (hivatalnoki) tevékenység a legtisztább formája a racionális jellegű, legális uralomnak. A bürokratikus testület lényegéhez olyan elemek tartoznak, mint a világos hierarchia és a hivatali előmenetel meghatározott elve, a feladatvégzés függetlensége (egyedüli vagy főfoglalkozás, cserébe a rögzített fizetésért) és személytelensége, illetve a formálisan is megszerzett szakképzettség által garantált szakszerűség.4 Ebben az esetben olyan fejlemények kerülhetnek a vizsgálat központjába, mint a hivatali karrierutak vizsgálata, a minősítések során a tisztviselőkről megrajzolt kép, valamint a fizetések (ezen belül a naturáliák) mértéke és a nyugdíjazási gyakorlat.5 Harmadsorban a városi tisztviselők mint egy sajátos történeti kontextusban megjelenő társadalmi csoport tagjai is vizsgálhatók, leginkább kollektív életrajz (prozopográfia) formájában.6 A városvezetők társadalomtörténeti helyzetének értelmezésére — a ma talán leginkább elterjedtnek tekinthető megfogalmazást használva — a „késői”, másként „felbomló rendi társadalom”7 viszonyai között elhelyezve azt kutathatjuk, hogy három társadalmi tömb — a nemesség, a városi polgárság és a honorácior értelmiség — metszéspontján elhelyezkedő csoportot milyen kötődések és milyen aspirációk jellemzik, illetve hogy környezetük hogyan pozicionálja őket ebben a társadalmi térben. Az egyének helyzetének alakításában a rendi társadalmi viszonyrendszer és hierarchia mint a korábbi korszakokból megörökölt strukturáló erő mellett a 18. utolsó harmadától mind erősebben befolyásolják olyan tényezők, mint a képzettség, a vagyonosság, a (városi) lakóhely, és ezek eltolódó súlya hatást gyakorol az érintett társadalmi csoportokra. A korszak sajátossága ezekkel összefüggésben a társadalmi mobilitás egyre táguló lehetősége is. Tanulmányomban e harmadik nézőpont felől közelítek a polgári forradalom előtti fél évszázad magyarországi városainak tisztviselőihez.8 4 Weber, Max-. A bürokratikus uralom lényege, feltételei és kibontakozása. In: Uő: Gazdaság és társadalom. Bp. 1967. 257-265. 5 Schmall L.: Adalékok i. m.; Flaxmayer J: Budapest alkalmazottai i. m. 68-73. Hajdú Lajos a jozefinus évtized állami hivatalnokainak minősítésére irányuló törekvést elemezte, tanulmányában azonban nem tért ki a városi tisztviselőkre: Hajdú Lajos: Az állami tisztviselők minősítési rendszere II. József uralkodása időszakában. In: Uő: A közjó szolgálatában. A jozefinizmus igazgatási és jogi reformjai. Bp. 1983. 82-114. 6 A prozopográfia (kritikai) bemutatására és értékelésére 1. Kövér György. A kollektív biográfia lehetőségei és korlátái. In: Uő: Biográfia és társadalomtörténet. Bp. 2014. 373-387. A módszer alkalmazására az itt tárgyalt korszakra: Bácskai Vera: A vállalkozók előfutárai. Nagykereskedők a reformkori Pesten. Bp. 1989. 7 Dobszay Tamás - Fónagy Zoltán: A rendi társadalom utolsó évtizedei. In: Magyarország története a 19. században. Szerk. Gergely András. Bp. 2003. 57-124.; Tóth Árpád: Polgári stratégiák. Életutak, családi sorsok és társadalmi viszonyok Pozsonyban 1780 és 1848 között. Pozsony 2009. 72-130.; Sasfi Csaba: Gimnazisták és társadalom Magyarországon a 19. század első felében. (Korall monográfiák. 4.) Bp. 2014. 63-93. 8 Jelen tanulmány előzménye: Tóth Árpád: Hivatali szakszerűsödés és a rendi minták követése. Pest város tisztviselői a reformkorban. Tanulmányok Budapest múltjából. XXV (1996) 27-60.; L. még Szívós Erika: Városvezető elit Pesten a XVIII-XIX. század fordulóján. Uo. 9-25.
