Századok – 2015
2015 / 5. szám - Kujbusné Mecsei Éva: "Ki légyen főbíránk" Nyíregyháza főbírái 1753 és 1848 között
NYÍREGYHÁZA FŐBÍRÁI 1753 ÉS 1848 KÖZÖTT 1089 rendre ugyanazok a nevek jelennek meg, és így a lehetőségek köre az igazgatási elit fél tucatnyi tagjára korlátozódott. A belső erőviszonyok szabályozására alkalmasnak gondolt titkos szavazás lebonyolításához 1832-ben megbízták a főbírót, hogy akár helyben készíttessen, akár a debreceni vásáron vegyen egy hat fiókos, záros ládát, ahhoz száz darab megbélyegzett golyót, amelyhez „a láda lyukai úgy alkalmaztassanak, hogy belől bőrzacskó által a fiókokból a golyóbisok felnyitás nélkül ki ne vétethessenek.”28 A szavazóláda úgy működött, hogy minden szavazó kapott egy golyóbist és egy üres szobában abba a fiókba tette, amelyiken az általa választott jelölt neve szerepelt.29 A voksolás végén, amikor a ládát a gyűlés előtt kinyitották, harag és részrehajlás nélkül lehetett megállapítani, hogy ki kapott több szavazatot, csak össze kellett számolni a golyóbisokat. 1833-ban még inkább szűkítették a bíróságra választhatók körét kimondva, hogy a fő- és vicebírák egyedül senatorokból választassanak. A jelölést továbbra is a választott közönség által kinevezett küldöttség tette meg a meghívott szolgabíró elölülésével. A fő- és albírói tisztségre 4-4 személyt jelöltek, a „választás pedig a választott közönség tagjai és az új rend szerint kinevezendő többi polgárok által fog történni.”30 1835-ben, a törvénybírósága utáni évben ns. Kralovanszky András gazdálkodót és katonatisztet választották főbíróvá. A város jogi státusát rendező, a saját erejéből pénzen megváltakozó paraszt és iparos közösség igazgatását meghatározó királyi privilégiumra várás éveiben, illetve annak megérkeztét követően31 a gyakorlati megvalósulás kezdetének idején, 1840-ig maradt hivatalában. Öt éves hivatalviselése után a jogvégzett vicebíró, ns. Trsztynszky Sámuel ügyvéd, az 1756-tól egyik legtöbb tisztségviselőt adott család tagja váltotta, majd 1847-48-ban újra ő ült be utolsóként a főbírói székbe. 1837 újabb fordulópont az elöljáróság életében: a megváltakozott, akkor már 17 ezer főt számláló közösség királyi kiváltságként „szabad és privilégiált” mezőváros lett. Négy évtized alatt immár harmadszorra is át kellett szervezni a városigazgatást. A privilégium szerint fő- és albíróból, valamint 12 tanácsnokból álló városi tanácsot lehetett felállítani, amelybe a bírákat a vármegye főispánja által kinevezett tisztújító széki elnök jelenlétében a holtig kinevezett tanácstagok közül 4 jelöltből 3 évre választotta az electa communitas. A tisztségviselők újraválaszthatók voltak. „Kegyelmesen rendeljük és akarjuk, hogy az elválasztandó tagok, úgymint főbíró... mind azon személyes és erköltsi tulajdonságokkal bírjanak, mellyek a köz hivatalokra alkalmazandóktól törvény által megkívántainak, minden vallásra való tekintet nélkül...”32 Itt a bíróválasztás tekintetében a 28 MNL SZSZBML, V A. 11. 5/5. No. 38. 1832. 29 Pl. Győrben is hasonló módon szavaztak 1760-tól. L. Bak Borbála: Győr szabad királyi város bíráinak választása 1743-1778 között. In: Tanulmányok Győr és vidéke történetéből. Szerk. Gecsényi Lajos. Győr 1978. 23-36. 30 Uo. No. 335. 1833. 31 Az 1837. augusztus 1-jén aláírt kiváltságlevelet 1838 januárjában hirdették ki a város közgyűlésében. 32 Nyíregyháza kiváltságlevele, 1837. (hasonmás kiadás) A tanulmányt írta: Kujbusné Mécséi Éva. Nyíregyháza 1997.
