Századok – 2015
2015 / 5. szám - Kujbusné Mecsei Éva: "Ki légyen főbíránk" Nyíregyháza főbírái 1753 és 1848 között
1090 KUJBUSNÉ MÉCSÉI ÉVA kör bezárult. Az új feladatkör a régi elité maradt, de családon belül egymást követő generációk tisztségöröklésére a nyíregyházi főbíráknál továbbra sincs példa. A privilégium új tisztségviselőt, a népszószólót, vagy más néven polgármestert is megnevezett, aki a választott közönség elölülőjeként tevékenykedik. Választásáról a kiváltságlevél nem rendelkezett, így az 1838. február 14-én tartott első tisztújításon a főispán által elnöki tisztre jelölt Pálfy József azt javasolta, hogy mivel a polgármester majdnem olyan fontos, mint a bíró, a belső tanács jelöltjeiből a közönség válassza meg. Elsőként nemes Inczédy György, a város ügyvédje, táblabíró, majd Suták Sámuel volt főbíró, szíjgyártó, később pedig Krajnyák János szűcs lett a sorsfordító 1848-as évig a város polgármestere. Ez idő tájban Nyíregyháza már nagy bérletekben gazdálkodott, számos pusztát bérelt, „a pénzzel is mintegy kereskedést űzött, nagyobb summákat vett fel és kölcsönzött ki.”33 A tisztségek lassan hivatallá váltak, a tisztségviselők egyre hosszabb időre kapták megbízatásukat. A hivatalnoki karban mind több szakértelmiségi dolgozott, de a választott tisztségviselők között is (pl. az árvagyámsági feladatok ellátásához) szükség volt jogi ismeretekre. A főtisztségekre olyan közigazgatásban, jogban jártas, világlátott lakosokat választottak, akik bármilyen fórumon képviselni tudták a földesúri jogokat bíró nyíregyházi parasztcommunitást. A szokásjog és az élet diktálta aktuális feladatok a 19. század közepére már feladatkörré formálódtak, amelyek végrehajtását hatásköri utasításban rögzítették.34 A hatáskörök módosulása és még kiforratlan volta miatt azonban 1837-től kisebb-nagyobb presztízscsatározások folytak a főbíró elölülésével működő, a senatus feladatát folytató, ún. belső tanács és főbírói ítélőszék, valamint a polgármester által vezetett, az electa communitas feladatkörét továbbvivő, a gazdálkodást irányító ún. külső tanács között. A polgármester ráadásul átvette a főbírótól a városháza fölötti gondnoksági felügyeletet, valamint a város képviseletét a szerződéskötésekkor, a kölcsönfelvételeknél, továbbá a leendő polgárok is előtte tették le az esküt. Amikor az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc után egy bő évtizeddel a városi közigazgatás újjáalakult, már más szabályok és személyek határozták meg a főbíró helyett polgármester által vezetett elöljáróság létrejöttét. Lezárult egy évszázados korszak és ekkortól már fel sem vetődött az a kérdés, hogy „ki légyen nékünk főbíránk?” 33 Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad kiváltságolt város története. Nyíregyháza 1886. 264. 34 A tisztségviselők között találjuk az 1806-ban indult professzori iskola diákjai, akik már nem csak írni-olvasni tudtak, hanem a számolásban és a latin nyelvben is jártasaknak tekinthetőek.