Századok – 2015
2015 / 5. szám - Kujbusné Mecsei Éva: "Ki légyen főbíránk" Nyíregyháza főbírái 1753 és 1848 között
NYÍREGYHÁZA FŐBÍRÁI 1753 ÉS 1848 KÖZÖTT 1085 Hogy egy-egy megkezdett feladatot bevégezhessenek, 1787-től a bírák többségét két éven át erősítették meg hivatalukban. A 18. század végén már több mint 300 kézműves élt a városban, voltak köztük nemesek is. A bíróválasztás rendjét azonban a beköltözésük nem változtatta meg. Nem alakult ki rotáló rendszer, bírák továbbra is csak azok lehettek, akiket a gyűlésen részt vevők személyüket tekintve tartottak alkalmasnak és szavaztak meg, függetlenül a jogállástól, foglalkozástól, vallástól. A gömöri, zólyomi, liptói, abaúji városokból érkezett kézművesek elöljáróságban való térnyerése azonban olyan nagymértékű, ami a bírói feladatkör megváltozásához vezetett. 1800-1801-ben az az előrelátónak címzett Mányik Péter lett a főbíró, aki csizmadiaként a rozsnyói céhben vált mesterré, Nyíregyházán letelepedve 1783-ban sáfár, két év múlva borbíró, majd perceptor lett. 1800-ban az újoncállításban szerzett érdemeiért „királyi tetszés jeléül” a főbírák közül egyedül ezüst érmet is kapott. Rátermettségét igazolja, hogy később még többször is megválasztották főbírónak, így megszakításokkal bár, de öt évig viselte a tisztséget, 1804-tól 1826-ig tagja volt a communitasnak, 1806-1832 között a senatusnak, valamint a gazdálkodószéknek is. Ót a főbírói székben törvénybírája, Gerliczky/Szuchács Mátyás követte: „A főbíró e hivatalban — mint a közönség más hivatalaiban is, — amelyeket gyakorta viselt, fáradhatatlanságot és nem kevesebb hűséget tanúsított, most mikor a mégis szerényen viselt legelső helyet elnyerte, fáradhatatlanul azzal törődött, mi lenne a város közönségének javára, így meghányta vetette elméjében, hogy a kegyelmes földesuraktól való megváltakozást hogyan tudná a város közönsége megindítani... Miután a város közönségét e célból összehívta, a tanáccsal megtárgyalta, egyakarattal és elhatározással kísérletet is tett, éppen, amikor az országgyűlés összeülőben volt....”18 Bár a történetíró egyszemélyes érdemként tünteti fel a nem mindennapi gondolatot, a megváltakozást, számtalan utalás található arra vonatkozóan, hogy a joggyarapodás ötletét és a megvalósítás módját leginkább azok vetették fel és szorgalmazták, akik szabad királyi városokból érkeztek, illetve azok, akik az örökváltsághoz szükséges kölcsön felvételéhez megfelelő kapcsolatokkal rendelkeztek. A nemesek is hangoztatták szerepüket a dicsőségben, hiszen leginkább magukat tartották mind a földesurakkal, mind a megyei és országos hatóságokkal folyó egyeztetésekben kompetens tárgyalófélnek. 1803-ban Gerliczkyt megerősítették hivatalában, és felhatalmazást kapott arra, hogy népes városi delegáció élén tárgyaljon a kérelmüket elfogadó Dessewffyekkel, akik 1803. december 1-jén 320 ezer rénes forint ellenében a városra ruházták földesúri jogaikat. így Gerliczky maradt a következő évre is főbírónak, hogy befejezhesse a jogi ügyletet, amihez még a választott közönség megújítására is szükség volt. Ezt követően a bírák legfontosabb feladata a Dessewffyekkel még évtizedeken át húzódó jogviták rendezése, a Károlyiak hasonló örökváltság szerződés iránti megnyerése, a váltságösszeg hitelekből történő előteremtése, a felvett 18 Balogh Nyíregyházi főbírák i. m. 113.
