Századok – 2015
2015 / 5. szám - Kujbusné Mecsei Éva: "Ki légyen főbíránk" Nyíregyháza főbírái 1753 és 1848 között
1084 KUJBUSNÉ MÉCSÉI ÉVA 13. Vagyon két ekém talyigástól és minden szerszámostól, és két ócska vasboronám. 14. Az eladó életem pedig vagyon árpa, köböl 80. 15. Eladó gabonám húsz köböl, mert ami több találtatik, az kenyérre maradjon András fiamnak házi szükségére, valamint az is, ami be van vetve, valamint 25 köböl őszi vetés, az is András fiamnak előre, mint gazdaembernek maradjon. 16. Adósaim: a biharkeresztúri zsidó tartozik 50 váltóforinttal. 17. Nagykárolyban atyámfiánál zab, köböl 17. 18. Készpénzben kezemnél 40 váltóforint, Sinkó Mártonnál 10 váltóforint...”16 1786-ban Nyíregyháza II. József privilégiuma alapján 4 országos vásár tartására jogot nyerő mezőváros lett. A kiváltság az igazgatásban is változásokat hozott: 1793-tól a bírák egyszemélyes döntéshozó hatásköre megszűnt, az immár szerteágazó ügyek intézésébe és az igazságszolgáltatásba bekapcsolódott az újonnan alakított electa communitas, a városgazdálkodási feladatot pedig a communitason belül megalakult gazdálkodószékkel, a jogi ügyeket a senatussal együtt, azok elölülőjeként intézte. A bíróválasztás során ezután sem kellett tekintettel lenni a vallási hovatartozásra vagy a nemesek és nem nemesek lakosságon belüli arányának megtartása,17 nem úgy, mint az újonnan alakított testületeknél, amelyekben a tagok számarányosan képviselték a különböző vallású és jogállású lakosságot: a lakosság közel 80-át kitevő evangélikusok voltak többségben, de volt 2-2 református, római és görög katolikus tag is, továbbá a gazdák mellett néhány kézműves és nemes. Ekkor már nem azt tartották alkalmasnak a főbíróságra, aki a betelepülésnél érdemeket szerzett, ill. jó gazda hírében állt, hanem aki írni-olvasni tudásával és világlátottságával, talpraesettségével előbbre vihette a közösség ügyét. A bírák a különböző küldöttségek élén mind többször fordultak meg a földesurak kastélyaiban, ahova a haszonvételi szerződéseket mentek megújítani, a különböző vidéki kúriákban, ahol pusztákat béreltek, de az ő feladatuk volt az adószedés rendjének biztosítása, a belső rend megtartása, a helyi szabályrendeletek alkotása és betartatása, a haszonvétel kezelők számadásainak ellenőrzése. Ezekhez már kevés volt „a józan paraszti ész”, nem ártott a furfangosság, sőt alkalmanként a gyakorlatban alkalmazható jogi ismeret. A parasztbírák mellett így mind gyakrabban választottak nemeseket, kézműveseket, akiknek már nem az volt a feladatuk, hogy a gazdálkodást megszervezzék, hanem az, hogy megtalálják a továbblépés módját: a bérbe vehető pusztákat, a földesúrral kötendő kedvező szerződések lehetőségét, az elfogadható kamattal hitelt nyújtókat, a közösség számára megszerezhető privilégiumokat. 16 MNL SZSZBML, V A. 12/k. 87/167. 1802:15. 17 A szabad menetelű jobbágyok közé rangrejtve betelepült néhány nemes is. Számuk 1786-ra közelítette a 100 főt. Bár a hét és félezres lakosságon belüli arányuk nem jelentős, de erősödésüket mutatja, hogy hadnagyi széket állíthattak fel egymás közti ügyeik intézésére és az adójuk beszedésére.
