Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Az ideológiai ellenfél és a politikai ellenség elkülönítésének problémái. Sajtóvita a baloldallal való együttműködés lehetőségeiről 1943 tavaszán
104 HANTOS-VARGA MARTA megszólítottból megszólítóvá váló baloldal nem állt meg itt. A „három dolgozó osztály” közösségébe egy újabbat akart bevonni. A szervezett munkássághoz nem kapcsolódó kisiparosokat és kiskereskedőket hívják ezúttal, s svéd példa alapján az „emberiesség magasabb eszményeit” a „munkások, parasztok, kisemberek, értelmiségiek” szerves egyesülésétől várják. A csúsztatástól a robbanásig A polgári oldal hetekig csöndbe burkolózott. Kivételt Bajcsy-Zsilinszky Endrének egy március végi, Parragi gondolatait megerősítő fejtegetése jelentette.73 Áprilisban a vita intenzitása fokozódott, majd a hónap közepén Kelemen Kornél ügyvéd beszéde, Barcs Sándor újabb cikke, s különösen Almásy Józsefnek a Magyar Nemzetben megjelent elegáns és szókimondó írása eszkalálta a helyzetet. 1943. április 14-én az Országos Nemzeti Klubban Kelemen Kornél, volt kormánypárti képviselő tartott előadást. A napisajtó az eseményről rövid összefoglalót közölt, a teljes szöveg különlenyomatként került kiadásra.74 Az objektív, a tényeket elismerő értekezés közlendője három alapgondolat köré csoportosult. Elsőként azt szögezte le, hogy van létjogosultsága a más-más motivációból, de évek óta, több szinten és több politikai család által hangoztatott összefogásnak. Nem elegendő az egymás iránti jóindulatú passzivitás. Azonban szerfölött ajánlatos elkülöníteni a pártok és politikusok érdekeit a nemzetétől: a magyar állameszméhez hű, és az alkotmányos intézményekhez ragaszkodó un. hazafias pártok között átfogó kérdésekben természetes a kooperáció, de „veszélyeztetik az összefogás sikerét az olyan pártok, melyeknek programja közelebb áll valamelyik külállam vagy internacionále célkitűzéseihez, mint a magyar öncélúság gondolatához”.75 Az eredmény érdekében ezért a nemzeti egységet nem a pártok, hanem az egyének egymáshoz való közeledése révén lehet kimunkálni, amelyben „minden magyar embert szívesen kell látni, aki a pártprogramok feletti nagy kérdésekben egyetért és egyet akar”.76 Kelemen gyakorlatias gondolkodású, egyszerű és lényegbevágó kérdéseket tett fel, közben elemi megállapításokra jutott. A február óta tartó diszkussziót — melyet beillesztett a háborús helyzet követelte, s nyitószavaiban ismertetett egységkeresési tendenciák közé — valósághűen adta elő. 0 nem a jobb- vagy a baloldal perspektívájában mérlegelt. Relatív dolog - mondja, hogy ki mit nevez baloldalnak! S nem az a kérdés, hogy össze lehet-e fogni a szociáldemokráciával. A felszólalót nem a „független értelmiség, a mezőgazdasági munkásság és az ipari munkáselem” közeledése érdekli. Egészen másképp közelít: az állampolgárok tágabb vagy szűkebb közösségére tekint. Azt járja körül, hogy vajon reális-e egy olyan koalí-73 Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az ezeréves magyar szabadságeszmény. Magyar Nemzet, 1943. március 28. 7-8. 74 Dr. Kelemen Kornél: Nemzeti összefogás. Bp. 1943. (Országos Nemzeti Klub kiadványai, 76. füzet) 75 Uo. 10. 76 Uo. 17.
