Századok – 2015
2015 / 5. szám - Héjja Julianna Erika: "Hűtlenségi és visszaélési botrányos tények" Vármegyei tisztviselői kihágások, felelősségre vonás, fegyelmi eljárás a 19. század első felében
VÁRMEGYEI TISZTVISELŐI KIHÁGÁSOK, ... A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 1071 ne viselhessenek, a vád alá helyezetteket pedig ártatlanságuk bebizonyításáig a hivatalviseléstől el kellett zárni.11 A hivatali kötelességének meg nem felelő vagy másként megrovott vármegyei tisztviselő felelősségre vonása, büntetésének meghatározása a közgyűlés kizárólagos intézkedési körébe tartozott. Egyszerűbb esetben a késedelmes, kötelességmulasztó alkalmazott — a cselekmény súlyától függően — négyszemközti vagy nyilvános dorgálásban, megintésben részesült. Ha a közbizalomra érdemtelenné vált, akkor felfüggesztették hivatalából és akár az ügyvédség gyakorlásától is eltiltották, illetve vizsgálat, fenyítő törvényszéki eljárás indult ellene. A vád alá helyezésnek magától értetődő jogkövetkezménye nem volt, hivatalvesztésre csak akkor került sor, ha azt a rendek kifejezetten kimondták. A megyei pénztár érdekeit sértő mulasztás esetén anyagi kártalanítást is előírtak.12 A kassza megrövidítése legtöbbször az adószedő kifogásolható tevékenysége — önkéntelen számítási hiba vagy szándékos sikkasztás — révén állt elő. Ez ellen részleges védelmet jelentett az a 18. századtól követett országos gyakorlat, hogy a perceptornak megválasztott személytől kauciót kértek. A biztosíték nagysága Békés megyében az adószedő évi fizetésével megegyező összeg, 500 forint volt. Szabolcsban 1841-ben ennek a hatszorosát kellett a poszt várományosának felmutatnia. Ekkora summa természetesen nem jelentett minden esetben biztos garanciát, szükség volt a pénztárak alkalmankénti, véletlenszerű szigorú ellenőrzésére is. Nógrádban például a számvevő 1830-ban több ezres hadipénztári hiányról tett jelentést. Bővebb vizsgálatot rendeltek el az ügyben, közel 40 év (1791-1828) bevételeit nézték át, végül összesen mintegy 22 000 pengőforint hiányt állapítottak meg. A megye a deficit pótlására 1834-ben törvényszék előtti rendes számadási pert indított, de az ügy évekig elhúzódott, csak 1841-ben terjesztették elő ítéletre. A hadipénztári hiányból 2000 forint folyt be, az az összeg, amit az 1828-ban meghalt hadipénztári főadószedő, Etthre Antal örökösei önként lefizettek.13 Kászonyi Károly Csongrád megyei aladószedő ellen hosszasan, 1826-1835 között folyt polgári per. Kitűnt, hogy a megyei kertészektől általa beszedett 935 forintot nem fizette be a pénztárba, további 750 forintot kivett onnan, amivel nem tudott elszámolni. Esetében a bírák rámutattak, a hiány számadásbéli rendetlenségből adódott, rosszlelkűség vagy a közpénzek saját szükségére fordítása nem bizonyosodott be rá, ezért minden felelősség alól felmentették.14 Pest megye pilisi járásának aladószedője 13 000 pengőforintot tartott vissza magánál. A kisgyűlés 1841-ben azonnali elfogatását és javai zár alá vételét rendelte el. Módszere az volt, hogy több naplót tartott vagy a régieket hasz-11 Palugyay I.: Megye-rendszer i. m. 77-80. 12 Dombováry G.\ Fenyitő eljárás i. m. 145-146., 200. 13 Sréter J Nógrád megye i. m. 8-15. 14 Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL CSML) (Szentes) ÍV A. 21. a. Csongrád Vármegye Törvényszékének iratai. Polgári peres jegyzőkönyvek 27/1826. aug. 30., 30/1826. aug. 30., 36/1826. dec. 15., 1/1827. márc. 30., 3/1827. máj. 9., 28/1827. júl. 16., 2/1829. jan. 15., 4/1829. ápr. 2., 8/1829. ápr. 2., 19/1829. máj. 18., 41/1829. dec. 16., 29/1830. szept. 15., 30/1830. dec. 15., 1/1831. ápr. 20., 6/1831. ápr. 20., 20/1831. nov. 16., 7/1833. jún. 13., 8/1833. szept. 18., 20/1833. dec. 11., 47/1835. jún. 3., 53/1835. dec. 2.
