Századok – 2015
2015 / 5. szám - Héjja Julianna Erika: "Hűtlenségi és visszaélési botrányos tények" Vármegyei tisztviselői kihágások, felelősségre vonás, fegyelmi eljárás a 19. század első felében
1072 HÉJJÁ JULIANNA ERIKA nálta — hamis aláírásokkal, sok vakarással, igazításokkal —, s a helységektől átvett pénzt nem fizette be a megyei főpénztárba. A fenyítő törvényszék határozata értelmében a hiányt — kamatokkal együtt — a kauciós biztosítékból és javai árverés útján való eladásából kellett előteremtenie. A hasonló esetek elkerülése érdekében a több megyében, köztük Zemplénben követett sikeres gyakorlat bevezetése mellett döntöttek. Eszerint a főszolgabíró szabta meg járásában az adószedés napját és helyét, ott személyesen megjelent, külön lajstromba feljegyezte a helységek által beszolgáltatott adót. A jegyzéket megküldte az alispánnak és a főadószedőnek, utóbbi pedig csak e szerint vehette át a pénzt az aladószedőktől bizonyos napokon, akik ezen időponton túl pénzt maguknál nem tarthattak. Az adókönyvecskéket vékony papírból készíttették, hogy a vakarás lehetetlen legyen rajtuk.15 1836-ban gr. Vay Abrahám máramarosi főispánt mint királyi biztost Bács megyébe küldték a korszak egyik legnagyobb, szövevényes csalásokkal párosult pénztárhiánya kipuhatolására. Vay hathatós fellépésére „némely tisztviselőknek dévajkodások és sokrendű visszaélések divatozása, a pénztárnak hívtelen kezelése, az adózó népnek zsarolása és az igazságnak tökéletlen és részrehajló kiszolgáltatása s több nagy vétkeknek büntetlen maradása” miatt volt elkerülhetetlenül szükség.16 A biztos megfosztotta hivatalától, a megye letartóztatta Horváth Mihály főadószedőt, majd annak első választási időszakától, 1814-től ellenőrizték a jegyzőkönyveket, a bevételi, kiadási rendet. A hosszú ideig tartó vizsgálódás 370 000 pengőforint értékű csalást, fortélyos hamisítást hozott napfényre, amiből Horváth 110 000-et készpénzben vagy kötelezvényben megtérített. Ügye a királyt és a helytartótanácsot is megjárta, s még javában tartott, amikor 1845-ben 75 évesen Zomborban meghalt.17 A vármegyei pénztár tetemes megrövidítése az előfogatok jogosulatlan vagy magáncélra való felhasználásából is előadódhatott. A nagyságrendet jól érzékelteti, hogy Nógrád megyében 1831-1840 között, 10 év alatt összesen 100 000 forint értékű tisztifuvar-felhasználást mutattak ki. Itt tervbe vették a retorziót, s az ügyész kötelességévé tették a közpénzen magánügyben utazgatok perbe idézését. Viszont komoly nehézségbe ütköztek: a számos érintett miatt a személyes idézések megoldhatatlannak tűnő problémát vetettek fel.18 A Bereg megyei számvevő is szembesült az előfogatok használata körüli visszaélésekkel, de aggályait a rendek 1842-ben azzal hárították el, hogy ,,a’ vontatók fölösleges kímélése mindig a’ közdolgok hátráltatását eszközli”. A zempléni közgyűlés ellenben már nem hunyhatott szemet az egyik számvevőhivatali írnok üzelmei felett, aki a már beszámított nyugtatványokat kilopta, és a szállítást végző település beszedőjének ismét eladta azokat.19 15 Pest megye. (Kisgyülés aug. 16.). Pesti Hírlap (1841. aug. 18.) 553.; Pest megye. Pesti Hírlap (1841. szept. 1.) 590. 16 Vay Abrahámnak a tisztviselői túlkapásokról a Bács megyei rendekhez intézett beszéde. MNL BéML XIV 4. Mogyoróssy János (1805-1893) gyulai történész iratai 21. tétel. 17 Sebők József-. Bács. Pesti Hírlap (1842. ápr. 3.) 231.; Sebők József-. Bács. Pesti Hírlap (1843. ápr. 6.) 228.; Szluha Márton: Bács-Bodrog vármegye nemes családjai. Bp. 2002. 106., 127. 18 Sréter J:. Nógrád megye i. m. 24—27. 19 Horváth István-. Bereg. Pesti Hírlap (1842. ápr. 3.) 232.; Zemplén. Pesti Hírlap (1841. ápr. 28.) 280.
